Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

Az erdei szalonka

A vadászat 571 olvasót is érdekelni fogja, habár ezen vadászati mód nálunk, igen könnyen érthető okokból, aligha fog követőre találni. Angliában és Írországban, hol a szalonkák gyakran egész télen át megmaradnak, egyetlen vadász akárhányszor 15—20 kisebb fajta kajtoló eb, úgynevezett spániel kiséretében vonul ki. Ezek/az ebek nem állják a vadat, csak megkeresik, de vezetőjüknek feltétlenül engedelmeskednek és a talált szalonkát nemcsak kergetik egy darabig, hanem mihelyt friss csapájára akadnak, azt csaholva követik. Miután a spánielekkel rendesen hegy oldalokban és domboldalokon szoktak vadászni, a völgyben haladó vadász többnyire láthatja, hogy a felzavart szalonka hová szállott be, tehát úgy állhat fel, hogy midőn másodszor felverik, a szalonkát lövésre kapja. Hogy ez azonban lehetséges legyen, vadászparipát használ s így anélkül, hogy kifáradna, mindig idejében ott lehet, hol a szalonka gyaníthatólag el fog repülni. Ha igen magas helyre szállana be, az ebek egy adott jelre (?!) felkeresik s lezavarják, míg egy szerencsés lövés a a vadászatnak véget vet. Hogy valaki a falkát vezetné, arról nincs említés téve ; pedig, ha meg is engedhető, hogy a kajtoló ebekben az érdeklődés és engedelmesség nagy fokra fejleszthető, az alig hihető, hogy bizonyos adott jelre (?) majd a lejtő felső, majd az alsó részén keressenek. Szakértő vezető mellett, kinek hívását ésfüttyét ismerik, hiszem, hogy egy ilyen spániel falkával többet lehet elérni, mint hajtókkal, mert azon a területen, melyen 15—20 eb átmegy, aligha marad el egyetlen szalonka is. Németország egyes vidékein az esti lest oly módon is gyakorolják, hogy a vadász egyes pocséták és nedves helyek mellett, melyeket a szalonkák szeretnek este felkeresni, már előre elkészített leshelyek vagy cselvértek mögé ülve, várja a beszálló szalonkákat. Ezen vadászati mód gyakorlása azonban csakis ott édemes, hol nagy kiterjedésű, összefüggő erdőségekben csak itt-ott elszórva találhatók nedves, a férgészésre alkalmas helyek, melyeket az ott kőltő szalonkák ivadékaikkal esténként felkeresnek. A leshelyhez szükséges cselvérteket vagy kunyhókat ágakból és gályákból már jó előre el kel készíteni, hogy a szalonkák hozzá szokjanak, habár a túlságos elővigyázat, ezen jámbor madarakkal szemben, majdnem fölösleges. r En részemről a nagy és fáradságos előkészületeket nem tartom szükségesnek, ellenben az ismeretes dagonyákat és fertőket napközben szorgalmasan megvizsgálom, hogy meggyőződjem, vájjon ezeket a szalonkák látogatják-e, mi a férgészés alkalmával, a csőrük segélyével fúrt lyukakról felismerhető; ha meggyőződtem, hogy a dagonyánál szalonkák szállnak be, alkalmas bokrok hiányában, a földbe szurkált ágakból készítek leshelyet, mely mögött a vadászszéken ülni lehessen. Rendesen nem minden daganya közelében költöttek szalonkák, tehát fölösleges munka volna mindegyik mellett leshelyet készíteni ; arra ellenben meglehetős biztossággal lehet számítani, hogy az egyszer felkereset fertőt több estén át látogatják.