Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

Az erdei szalonka

A vadászat 635 féle jó tanácscsal azok, kik első szárnypróbálgatásaik alkalmával velük vannak; de ezen tanácsok is csak akkor jöhetnek számításba, ha a szalonka lassan húzva jön. Ha azonban váratlanul elczikázik a puskás mellett, akkor a czélozás megszűnik, mert ilyenkor nem mondhatjuk, hogy föléje vagy alája, elébe vagy mögéje tartsa a puskát, hanem csakis gyors kapással lehet czélt érni. Azok a közönségesen hallható utasítások, hogy oldalt előre tartani, hátulról alája czélozni stb. csak a rendes esetekben bírhatnak érvénynyel, a nehezebbjét csak gyakorlat útján lehet elsajátítani. A szalonka vadászatnál használt sörétet illetőleg eltérők a nézetek. En általában, a nálunk és Ausztriában használt, 12-es számút tartom a legalkalmasabbnak. Ámbár a szalonka nem szívós életű, a 14-es sörétet mégis igen aprónak tartom s főkép esti lesen inkább vagyok a 10-es, mint a 14-es mellett. Régebben használtam én is apró sörétet s mikor még volt alkalmam Erdélyben szalonkára vadászni, meg is voltam vele elégedve, mert szalonka volt elég s ha itt-ott egyik másik gyengén lőtt szalonka elveszett, nem vettük olyan nagyon a lelkünkre, de itt a Fertő mellékén, hol egy évben alig tehett egy puskás átlag 4—5 lövésnél többet, néha még ennyit se, arra jöttem, hogy a 10-e& göbecs a legbiztosabb, kivált esti lesen, hol a sötétség következtében, néha akaratunk ellenére, messzebbre lövünk, mint a hajtott szalonkára. A töltények készítésénél Czynk Ede barátommal tartok s a rendes módszertől eltórőleg, különösen a hajtásnál és bokrászásnál, kevesebb port és több sörétet használok. Ennek folytán a lövés átütő ereje gyengébb ugyan, de jobban föd. A szalonka jelzése a lövés után. Ha a szalonka a lövés pillanatában mindkét szárnyát a testéhez kapja vagy a levegőben bukfenczet vet, akkor nem kell sietnünk a felvevéssel, mert már a levegőben kimúlt vagy mihelyt leesett vége is van. Ha menedékesen és vergődve, néha csiripelve, esik le, akkor szárnyalva van s ha a vizsla akár közönbössógből, akár tapasztalatlanságból nem menne azonnal, •magától utána, rögtön küldeni kell, nehogy a szalonka gyorsan ellábaljon éselőnyt nyerjen. Ha a szalonka mindkét lábát lelógatja, akkor biztosra vehetjük, hogy a lövés a hátgerinczót érte, tehát messze nem repül és kimúlva esik le. A szalonka különben akkor se repül messze, ha a lövés rövid volt s csak a lábait roncsolta össze; ahol leesett, ott a vizsla biztosan megtalálja, mert nem repül többé fel. Máskép áll a dolog, ha csak egyik szárnya bénult meg vagy ha haslövés érte. Ezen esetben gyorsan, rezgő mozgással ereszkedik lefelé s szárnyainak sajátságos merevsége mutatja, hogy találva van; azonban alacsonyan húzva még 100—200 lépésnyire repül s rendesen egy ívet vágva, mint az egészséges, csendesen be száll. A legtöbb vadász türelmetlenül szalad az ilyen sebzett szalonka után, mi nem tanácsos, mert a vadász közeledtére ismét szárnyra kel s a legtöbb esetben, a már beállott sötétség miatt és mert alacsonyan repül, sem lőni nem lehet, sem az irányt pontosan megtartani, a melyben ismét beszállott. Még kevesebb eredményt igér, ha a húzás után akarjuk megkeresni. Tehát