Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
Az erdei szalonka
A vadászat 555 A szalonka vadászatának három módja van: a les húzás alkalmával, a hokrászás és a hajtatás. Az első és majdnem kizárólagosan az esti les az, mely a három közül a legkedveltebb, mert aránylag a legkevesebb idővesztegetéssel jár, a legtöbb esetben akkor is kimehetünk, ha napi teendőinket elvégeztük, az újraébredő tavasz minden báját, a madarak dalát zavartalanul élvezhetjük s végre az is ismeretes, hogy a szalonkát a húzáson, kivált meleg, esős estéken, midőn piszegve, korrogva, bagolyszerű, lassú repüléssel húz, nem is nehéz meglőni. Minél egyszerűbb és kevésbbé mesterkélt valamely vadászati mód, annál könnyebb azt megtanulni; de miután esetleg ezen könyv egyik-másik kezdőnek is a kezébe kerülhet, a szalonka-les szabályait a következőkben foglaljuk össze: 1. Ha a leshelyünk olyan tisztás szélén volna, mely köröskörűi fákkal, bokrokkal van benőve s út nem vezet a tisztáshoz, hogy a les után, sötétben ne kelljen a tüskék között botorkáljunk, keressünk még napvilágnál egy alkalmas nyiladékot és az utunkban levő ágakat stb. távolítsuk el. 2. Vagy készítsünk a leshelyen kényelmes ülőhelyet, melyen a les kezdete előtt kipihenhetjük magunkat, vagy ne feledjük otthon az egylábú vadászszéket, mely a les ideje alatt is használható, mert erről a szalonka első pisszegését hallva, könnyen és minden nesz nélkül felállhatunk, sőt ezen magas székről ülve is lőhetünk, ha p. o. a szalonka hang nélkül váratlanul jelennék meg. 3. Soha se üljünk ki szabadon a tisztásra, hanem gondoskodjunk fedezetről ; de arra ügyeljünk, hogy a fedezetül szolgáló bokrok se a látásban, se a lövésben ne gátoljanak. 4. A kezdő, gyakorlatlan puskás jól teszi, ha valamely, az erdőben vagy erdő mellett levő pocsóta, dagonya mellett áll lesre, mert ilyen helyen, különösen száraz tavaszon, könnyen megeshetik, hogy a beszálló szalonkát a földön lőheti meg. 5. Sohase álljunk lesre olyan helyen, melyet aznap meghajtottak, vag}' bokrászva megzavartak, mert ilyen helyen a szalonkák, vagy nem húznak, vagy ha igen, akkor húzásuk igen rövid ideig tart s rendesen nem szólnak. Dietrich a. d. Winkell a »Handbuch für Jáger« czímű könyvében ezen jelenségről azt mondja, hogy a szalonkák a nagy kimerültség és fáradtság miatt nem húznak. Habár ezen nézet nem egészen valószínűtlen, mégis inkább hihető, hogy az előző hajszolásból származó félelem játsza itt a főszerepet, mi annál valószínűbb, mert ezen madarak a legjobb repülők közé tartoznak s így nehezen tételezhető fel, hogy egy párszori ide-oda repülés kifárassza. Bármi legyen is azonban az oka, tény, hogy ilyenkor hang nélkül ós a bokrok fölött alacsonyan húznak s gyorsan beszállnak. Ezért tehát czélszerűbb kevésbbé jó helyre állani, mint olyanra, melyet az előző napon vagy aznap megzavartak. Ez már azért is ajánlatos, mert a meg vadászott területen, még ha oly rosszul sikerült is a vadászat, a szalonkák száma kevesbedett. 6. Ha két vagy több szalonka kergetőzve, tehát közvetlen egymásután repül szembe a vadászszal, czélszerű 30—35 lépésről szembe lőni, mert így a
