Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

Az erdei szalonka

•>42 622 Az erdei szalonka Áz erdei szalonkára nézve az utóbbi feltételek az északi mérsékelt öv erdeiben lelhetők fel, mert ott a földi giliszták lelőhelyei, melyek a szalonkának fő- és kedvencz eledelét képezik, gazdagabbak és jobban hozzáférhetők mint délen, hol a rövid, időszaki esőzés idejét leszámítva, a föld felső rétege a forróság folytán, az év legnagyobb részében ki van száradva, minek következtében sem a földi giliszta nem fejlődhetik, sem a szalonka nem juthat hozzá. Hogy mégis maradnak egyes szalonkapárok nyáron át délen és a mi erdőségeinkben, sőt költnek is, nem bizonyít többet, mint hogy a szalonkák életében is vannak kivételek. Különben ezen kivételek is az igen korai megtermékenyítésből kimagyarázhatok. Ha tehát az elmondottakból joggal lehet következtetni, hogy azon szalonkák jelentékeny része, melyek legtovább húzódtak délre, visszavonulásuk előtt, tartózkodási helyükön, a meleg időjárás folytán, már nem kaptak ele)/ táplálékot, továbbá, ha felvesszük, hogy ezen szalonkák egy része a nemi ösztöntől űzve, ugyszólva megszakítás vélkül vonult hozzánk, tehát nem volt idejük kellőleg táplálkozni, akkor a kérdés magától meg van fejtve, hogy a nálunk korábban megérkező szalonkák miért soványabbak és látszanak kisebbeknek, mint azok, melyeknek több idejük volt, testi jóvoltukról gondoskodni. A második, Wildungen által felszínre hozott, a közepes nagyságú szalonkák kérdése nem szorul az előzmények után további magyarázatra, Tehát áttérhetek a harmadik nézetre, mely szerint az összes nálunk előforduló erdei szalonkák egy fajhoz tartoznak. Ez a nézet általánosságban arra a meg nem czáfolható tényre fekteti a fősúlyt, hogy a dürgós idején, mint már nekem is nem egyszer volt alkalmam tapasztalni, az úgynevezett kéklábúakat és bagolyfejűeket olyan helyzetben találtam és minden tavaszszal találhatók is, mely ugyanazon következtetésre jogosít, mint az egyszeri vadászt, ki egy rozsföldön levő csapáson a földbe szúrva egy sótabotot talált, melyen egy napernyő társaságában egy férfi- és egy női kalap voltak felakasztva. Ezen végkövetkeztetés, kapcsolatban az itt tekintetbe veendő természeti törvényekkel, ?z utolsó nézetnek oly döntő erőt kölcsönöz, hogy az összes, nálunk előforduló erdei szalonkákat egy és ugyanazon fajhoz sorozhatjuk. Tekintettel a főkérdésre, de hogy az esetleges közbevetett kérdésekre is megfelelhessek, nagy mennyiségű szalonkát tettem összehasonlító vizsgálat tárgyává, sőt az ivarszerveket sem hagytam tekinteten kívül és ebből azt a meggyőződést merítettem: 1. hogy nincs két szalonka, tartozzanak azok a kisebb, közép- vagy nagyfólékhez, melyek a mez alapszínében és ennek árnyalataiban hasonlók volnának; 2. hogy ellenben a csőrnek és a csüdnek hossza és vastagsága a kisebbeknél éppen akkora, mint a nagyobbaknak látszóknál; 3. hogy a csüd festőanyagának a színe a fel bőr kora szerint változik, úgy hogy a frissen hámlott csüd halvány kékesszürke, míg a régibb bőrrel biró, barnábbnak látszik;