Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

Az erdei szalonka

•>42 Az erdei szalonka fehér végű, alsó fedőtollai szögben érintkező, fekete vonalakkal vannak diszítve. A nyak hátsó része és oldalt rozsdasárga, sűrű, feketebarna haránt csíkokkal. Fejebúbján négy sötétbarna és három rozsdasárga haránt szalag van, melyek egészen a tarkóig leérnek. A homlok szine a szemek között a vörössárga, fekete ós hamúszürke szinek keveréke. Pofája fehéres feketésen elmosódott s szemétől a csőr tövéig egy fekete sáv húzódik. A tojó és hím közötti különbségek — mennyiben a megkülönböztetés bonczolás nélkül általában lehetséges —- a következők: a tojó erősebb s színezete halványabb, melle kevésbbó fehéres, a szárny fedőtollaiii meglehetősen sok fehér folt van; végre jellegző ismérve, hogy a különben a híméhez hasonlóan színezett első evezőtollán. egy egyenesen lefutó fehér csík van. A hímet és tojót egymástól, egyes vadászok az által vélik megkülönböztetni, hogy a himnél a legelső evezőtollnak széle fogazott, a tojóé pedig sima volna. Ezen ismertetőjel azonban teljesen bizonytalan, mert akárhány példányról a boncztani vizsgálat kimutatta, hogy tojó, pedig az evezőtollának széle fogazott volt. A felsorolt jellegek nem mind biztosak. A legbiztosabb még a nagyságbeli különbség, mert a hímek mindig többé-kevésbbé kisebbek, mint a tojók, sőt igen kis példányok is találhatók, mig az igen nagyok mindig tojók; az erdei szalonka ivarát csakis bonczolás útján lehet biztosan eldönteni. Színeltérések a rendestől nem nagyon ritkák; ismeretesek sárgás, fehéres szinű példányok, továbbá olyanok, melyeknek meze fehér volt csak a szárnyai voltak rendes szinüek ós megfordítva t. i. fehér szárnyúak ós fehér farkúak is. Egyeseknél a test alsó részén a rozsdasárga alapon a haránt sávocskák teljesen hiányoztak, másoknak a feje vörhenyes, sárgásfehér sőt egészen fehér volt. A szalonka helyváltoztatása a földön sem nem gyors, sem nem lassú, a fogolyhoz képest nehézkesen szalad, futása ingadozó és zegzugos irányú. Repülése ellenben gyors, biztos és főkép folytonos, mennyiben ritkán czikázik s repülésének irányát és magasságát — kivéve a dürgés idejét — többnyire megtartja. Szól ellen nem szeret repülni. A szalonka életkorára vonatkozólag semmi biztosat sem tudunk, de feltehető, hogy nagy kort nem igen ér el, nemcsak azért, mert számtalan ellensége van, hanem főkép azért, mert nagyon gyenge életű s oly sérülésekben is elpusztul, milyeneket más szárnyasok könnyen kihevernek. Döbel szerint az erdei szalonka 21 nap alatt költi ki tojásait, mások szerint 14—19 nap alatt. Miután azonban erről még senkinek sem sikerült megbizonyosodni, inkább Döbel állítását fogadhatjuk el, mert a szalonka nagyságú szárnyasok kotlási ideje ugyanennyi. A szalonka három, négy, ritkán öt tojást tojik, ezek szennyesfehérek, halvány vörösen és barnán pettyegetettek. A tojó egyszerű fészkét úgy készíti, hogy egy kis mélyedóst kapar a földön, ezt száraz fűszálakkal kipárnázza s körülötte száraz gályákból kis korlátot készít. Fószkelési helyül a lápok és ingoványok fával benőtt emelkedettebb helyeit, nedves rétek fás, bokros széleit, öreg égerfa törzseket stb. szokta kiválasztani.