Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
Az erdei szalonka
•>42 Az erdei szalonka akárhányszor egyetlen szalonka az egész társaságot órákon át az orránálfogva vezeti és az egyik hajtásból a másikba csalja; költséges mert épen szalonkázás idején a haj toknak nagyobb napszámot kell fizetni és kciros a vadállományra, mert a gondozott pagonyokban a hajtással járó zaj ós lövöldözés, kivált ha rövid időközökben többször ismétlődik, a vadat könnyen elzavarja állandó tartózkodási helyéről.« r így beszélnek a szalonka vadászat ellenesei! A szalonkázás barátai azonban minden ellenvetésre készek a felelettel. A szalonkázással járó nehézségek, mondják ezek, nem jöhetnek számításba, mert a mit szívesen teszünk, az nem lehet kellemetlen; jaj annak a vadásznak, kinél minden kis fáradság áldozatszámba megy s inkább ne is állott volna Diána szolgálatába! A szalonka vadászat rövid időtartama inkább növeli ennek ingerét, tehát egy okkal több, a futó perczeket minél jobban felhasználni. A derék vadászt, ha ezen névre érdemes akar lenni, az utak rosszasága nem ijesztheti el; aki fél tőle, az vegyen szabadalmat a —- szobavadász czímre! Hogy a szalonkák rossz időben sebesen húznak, inkább ingerlőleg hat. A lassú, ügyetlen vadászok ilyen napokon igaz nem boldogulnak; tehát otthon maradhatnak. A tüskék, tövisek ellen megvéd a jó keztyű ós az erős ruha, különben is a »Káró«, »Córa« stb. nevezetű segédeink szívesen kisegítenek ós a nagy sűrűségeket kikeresik. A ruhaszakítás pedig nem okoz fejfájást. A vadállomány miatti aggodalom szintén fölösleges, mert a túlságos lárma és kiabálás a szalonkavadászatnál is épen oly kevéssé szükséges, mint egyebütt. Csakis a rosszúl idomított ebek hajszolják ósznólkül a vadat, a jól nevelt vizsla mindig gazdája közelében marad; az idomítás művészete épen abban rejlik, hogy a vizslát rátanítjuk a rövid és messze keresésre, mint azt a vadászat módja esetről-esetre kívánja; így a vizsla nem egyoldalú, hanem mindenre használható, azaz minden körülmény között megteszi kötelességét. De ha a rőtvad az ismételt nyugtalanítás miatt csakugyan el is hagyja a megzavart területet és a szélekről az erdő mélyébe vonulva nyugalmasabb helyet keres, ez a mai szabadelvüen gondolkozó vadászoknak csak Ínyére van, mert meg vannak kímélve a vadkárok megtérítésétől. Yégre melyik vadászterület oly kicsiny, hogy a szalonkavadászat alkalmával mindig ugyanazt a helyet kellene bolygatni ? Kik valamely mulatságnál a költségeket kezdik számítgatni s mindig a zsebükre gondolnak, mielőtt valamire határoznák magukat, azok nem vadászatkedvelők, hanem a pénz-kedvelök azon kategóriájába tartoznak, kik akkor mennének a legszívesebben szalonkázni, ha a szalonkának minden tolla legalább is ezüstből volna; ezeknek az egyszeregy nemcsak a fejükbe van beírva, hanem a szivükbe is be van vésve s néha ezt egészen helyettesíti is. Az igazi vadász, kit a tiszta szenvedély s nem az úrhatnámság vágya hevít, nem a nyereség után szalad, hanem a vadászatban élvezetet keres. Yégre a szalonkavadászat okozta idöpazarlásra térve, megjegyezzük, hogy ez nem nagyobb, mint bármely más vadászatnál.
