Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418
A császármadár
A vadászat. 531 császármadár a vadász lábához, sőt — relata refero — még a puska csövére is. Én is nem egyszer hivtam már 3—4 lépésnyire magamhoz a féltékeny, tarka madarat, de még egy sem »galyazott« fel rám, mint ez egy havasi oláh paraszttal állítólag megtörtént. Az illető oly jól értette a hívás mesterségét hogy egyetlen császármadár sem volt képes csalogatásának, különösen tavaszszal, ellentállani s így megesett vele, hogy midőn egy szép tavaszi napon sípolni kezdett, egy császármadár a széles karimájú kalapjára rászállott. A ravasz oláh meg akarta fogni a kalapjára ülő madarat, de amint oda akart kapni, hogy elcsípje, a kakas elrepült . . . A császármadár a helyes hívásra többnyire oly közel jön, — mi különben a helyi viszonyoktól is függ — hogy a lövésre a tűzben marad. A rendes lőtávolság 20—30 lépés, azonban jó puskával távolabbra is le lehet lőni, kivált ha a vad kedvezően, valamely fatörzsön, ágon, vagy a földön is szabadon áll; 40—50 lépésen túl lőni nem ajánlatos s ilyen távolságról is erősebb göbecs használandó.* Magától értetődik, hogy a nyugodt és gondos czélzás nemcsak kívánatos, hanem a kapkodó pufogtatás egyenesen ki van zárva, A csalsíppal való hívásnak a legjobb ideje tavaszszal volna, de mivel ezen időben nálunk törvényes tilalmi idő van, mi, a császármadár szaporodása érdekében. helyes is, őszszel, augusztus 15-ikétől gyakorolhatjuk. Augusztusban jobbára csak az öreg, magános és vedlésen már átesett kakasok jönnek lövésre. A vedlés, illetve ennek előrehaladottsága annyiban van befolyással, hogy a vedlésen már átesett kakasok mindig nagy hévvel ós tüzesen felelve jönnek a hívásra, mig ellenben azok, melyeknek meze még hiányos és fekete nyakkendő nélkül követik a hívóhangot, rendesen kelletlenül, minden nesz nélkül, folyton figyelve közelednek. Miután augusztusban a tojó még a csibéivel van, a hívás alkalmával ilyen ritkán kerül lövésre s ha igen, akkor erről biztosan állíthatni, hogy meddő. A tulaj donképeni vadászat azonban szeptember közepén kezdődik ; ekkor a csapatok már szétválnak és a hívásra a fiatalok is jönnek. Ettől kezdve a vadászat egészen a télig tart, mert erre nemcsak a meleg hónapok használhatók, hanem október és november is. Mihelyt a hó leesik és a fagyok beállanak, a csalogató-vadászatnak vége. Ha késő őszszel, időelőtt hó esik, a kakasok elhallgatnak ugyan, de mihelyt az idő enyhébbre változik, ismét megkezdik hívásukat, sőt még, itt-ott, télen is volt eset arra, hogy a kakas a hívásnak engedett. Mindazonáltal később is lehet csalsíppal többé-kevésbbé eredményesen vadászni; én az augusztus 16-től szeptember közepéig terjedő időt tartom a legalkalmasabbnak. Habár csalsíppal egész nap lehet eredménnyel vadászni, a legjobb idő mégis reggel, napfelkeltétől, d. e. 10 óráig ós délután 2—4 óráig; legalább azt tapasztaltam, hogy ebben az időben a kakasok legjobban reagálnak a hívásra. Estefelé szól ug}^an a császármadár, néha még késő alkonyatkor is, de az éjjeli tanyául kiválasztott fát nem hagyja el. * Valentinitsch i. h. 213. 1. általában a 8-as, illetve a 10-es sz sörétet ajánlja ; én a 12-es számú sörétet a rendes távolságra elegendő erősnek találtam. Dr. Mika. 34*
