Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

Az apró ragadozók

444 Az apró ragadozók Legkedvezőbb a csapázásra, ha a havazás mindjárt éjfél után elállott; míg ha a havazás majdnem hajnalhasadtáig tartott, akkor a rabló már elébb visszatért tanyájára, vagy csak véletlenül akad a vadász az el nem havazott, aránylag rövid ősapájára. Azon esetre, ha meggyőződtünk, hogy hajnalig tartott a havazás, akkor kár is a csapázáshoz kezdeni s jobb azt a következő napra hagyni. A csapázáshoz korán reggel, mihelyt a csapa felismerhető, kell kezdeni, mert előre sohase tudhatni, mennyi utánjárásra lesz szükség; pedig a téli napok rövidek. Egyenesen azon helyeket kell felkeresni, hol ragadozót gyanítunk ; ha nyusztról van szó, akkor az erdőbe megyünk, ahol különben a többi menyétfélék is találhatók; a nyest ugyanis szívesen ellátogat a közeli erdőbe, míg a nyuszt, az emberi lakásokat lehetőleg kerüli. A görényről sokan azt állítják, hogy csak a községek, tanyák, majorok stb. közelében tartózkodik, ezzel ellentétben többen észlelték az emberi lakásoktól távolabb eső erdőkben r is. En már Sopronmegyében nemcsak láttam, de lőttem is a várostól 3—4 kim. távolságban görényt. A menyét a zárt erdőterületeket nem szereti, hanem inkább a széleken, mezőkön, árkok és szövények mentén tartózkodik. De térjünk vissza az erdőbe. Legelőször azon szélesebb utakon és nyiladékokon járjunk, melyeken a nyest, illetve nyuszt nem képes ágról-ágra ugorva átváltani, míg csapára nem akadunk. Ezen csapát mindenekelőtt addig követjük, míg keresztező csapához érünk, azaz míg ugyanazon vadnak az előbbit keresztező csapáját, mely csaljárásból származik, meg nem találjuk. Most legelőször azt kell eldönteni, melyik a kettő közül a frissebb, mert ha ezt követjük, akkor nagyon sok hiábavaló járástól kíméljük meg magunkat. Ha a két csapa egyes lépései födik egymást, akkor az iijabb keletűt igen könnyen felismerhetjük; felismerhetni akkor is, ha a sötétben még keveset havazott, mert a frissebb csapa tisztábban kivehető, mint a régi. Ugy az egyik, mint a másik esetben a csapa megkülönböztetése nagy gyakorlottságot és jó szemet tételez fel. Különben a megkülönböztetést néha az is megkönnyíti, hogy a szél a régibb csapát jobban befújja, mint az újabbat. Ha a felsorolt esetek egyike sem fordul elő, akkor nem marad más hátra, mint a véletlenbe és Diana istenasszony kegyébe bizva, tovább követni a csapát. Különben igen gyakran megesik, hogy a keresztező csapát meg se látni, mert tiszta téli éjszakán a nyuszt akárhányszor egy hatalmas ugrással régi csapáján átvált, anélkül hogy ezt érintené. Ha elég korán kezdünk a csapázáshoz, egyik-másik ilyen kerülő még nem okoz nagyobb fennakadást. Altalános szabályul tartsuk szem előtt, hogy a követett csapát eltapossuk. Gyakran előfordul, hogy a követett csapa valamelyik fa törzse tövében eltűnik, anélkül hogy a fa törzsén valami nyilás volna látható. Ezen esetben a ragadozó »felszállott« a fára; ha a fa magánosan áll, illetve koronája más közeli fák ágaival nem érintkezik, akkor a további eljárás nem okoz sok nehézséget, mert csak két eset lehetséges, t. i. vagy a fában, illetve a fán húzódott meg, vagy pedig a törzs túlsó oldalán leszállott. Első teendő tehát a fát körüljárni s a csapa folytatását keresni; ha megtaláltuk, tovább követendő.