Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A vadászebek

.A német vizsla idomítása és vezetése. Ha visszatekintünk a régi időben a vadászebek tanításánál használt rendkivűl egyszerű és minden művészetet nélkülöző módszerre, bámulnunk kell azon haladást a tökély felé, melyet az emberi elme ezen a téren létrehozott. A legrégibb időkben az ebeket a vadászatra egyátalában nem idomították, mert mindenik már mintegy a természettől idomítva volt arra a mit tőle kívántak, t. i. hogy a vadat ösztönszerűleg hévvel üldözze, kitartással elfáraszsza és végre megfogja. Századokon át azt tartották a legjobb vadászebnek, amelyik a nyomot legjobban tartotta és a hajtásnál legtovább kitartott. Azon időkben ez teljesen elégséges is volt; a vad oly kevéssé volt félénk és oly nagy számban fordult. elő, hogy hálóval könnyűszerrel megfoghatták, vagy nyíllal és hajítódárdával elejthették. A vadászatnak ezen utóbbi neme azonban elég gyakran rossz sikerrel végződhetett, mert ha az ejtett seb nem volt feltétlen halálos, mit a nem közvetlen közelről ejtett nyíllövésekről feltehetünk, akkor a sebzett vad biztosan a legközelebbi sűrűbe menekült, hol ugyan a nyomában levő ebek elfogták, de a legtöbb esetben, mielőtt a vadász odaért volna vagy széttépték vagy nagyrészt fel is falták. Ha elfogadjuk azt, hogy akkor csakis lóháton vadásztak, az eredmény még kétesebbnek látszik, mert majdnem alig képzelhető, hogy azon járhatatlan őserdőkben, hol a vad legszívesebben tartózkodott akkor is, a falka által hajtott vadat lóháton követni lehetséges lett legyen, mikor ma is a sokkal gyérebb és számtalan nyiladék által átszeldelt erdeinkben^ oly sok akadályt kell leküzdeni a lovas vadászatoknál. A szarvas bizonyára akkor sem volt lassúbb, a ló nem volt gyorsabb mint ma, hanem feltehető, hogy annál gyorsabb lábúak voltak az emberek, mint ezt az ősállapotban élő vadtörzseknél most is tapasztaljuk. Mielőtt a vizsla idomításának leírásához kezdenénk szükségesnek látszik a német vadászebek őstörténetéből egyetmást felemlíteni. Dr. Fitzinger szerint