Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A vadászebek

A skót (feketevörös) selter 91 lehető intensíven megtartsák, részint, hogy a fekete-vörös skót-setterek vörös jeleit minél feltűnőbbé tegyék. Ezen keresztezés folytán azonban a vörös settereknél igen gyakori jelenség lett, hogy a szőrszálak hegye feketébe ment át minek folytán a kiállításokon nem voltak dijjazhatók, daczára hogy vadászati szempontból javultak. A fekete-vörös fajtának vörös jelei, idővel igen könnyen eltűnnek, miért is a felfrissítés vörös ebekkel szükséges volt. A fajta jellegek a következők: 1. Fej: hosszabb és keskenyebb, mint az angol setternél. 2. Szemek: feketék vagy sötétbarnák. 3. Orr: sötétvörös vagy sötét hússzínű; Írországban a fekete orr kívánatos. 4. Fülek: mélyen és jó hátul illeszkednek a koponyához, szélük hosszúszőrű és nem húsosak. 5. Piszlék: meglehetősen jól ki vannak fejlődve, de semmi szín alatt sem 1 elógók. 6. Tarkó: szépen és jól ívezett, a rézsútosan álló lapoczkák közül felfelé emelkedő. 7. Mell: mély és keskeny. 8. Törzs: a bordák nem nagyon domborodnak ki; a derék erős; a hátsó bordák igen rövidek. 9. Mellső és hátsó végtagok: mint az angol-setternél, csakhogy a rojtozat erősebb és hosszabb. 10. Fark: mélyen illeszkedő; zászlója különös hosszú. 11. Szín: sötétvörös; a zászló és rojtok világosabb színűek. A fehér jel a kiállításokon nem kedvelt. 12. Külalak általában: részarányosságot mutat és nemességre vall; az összes testrészek, melyek az erő és kitartás tényezői, jó izomzatuak. ÍO. .A. skót (feketevörös) setter. Egy szinnyomatú képpel. Á skót-setter, melyet hibásan G-ordon-setternek neveznek, az általános vélemény szerint a spánielnek, valószínűleg azon fekete válfajától származik, melyet kajtolásra használtak. Ezen fajta a század elején Skótországban nagyon el volt terjedve és egyes példányok 1820-ban Huntly márki, a későbbi Gordon herczeg birtokában voltak. Egy teljesen megbízhatatlan adat szerint, a herczegi juhászok egyikének lett volna egy jnhászebszukája. melyet kitűnő vizsla tulajdonságai miatt a herczeg megvett s a legjobb setterrel fedeztetve, így azt a Gordon-setterek törzsanyjává tette. A herczeg halála után, 1836-ban a kenneljében levő összes ebeket, mint tisztavórű settereket, 600—1150 koronáért adták el. Ezen ebeket mind a herczeg közeli ismerősei vásárolták meg, így: Hichmond lierczeg, az Abercorn, Chesterfield és Douglas lordok, valamint még más szenvedélyes vadászok. Már azon időben is vita tárgyát képezte, hogy a juhásztól vásárolt eb csakugyan juhászeb volt-e ; az általános hiedelem