Diezel - Mika Károly (szerk. ford.): Az apróvad vadászata. Budapest, 1899. / Sz.Zs. 1418

A vadászebek

4.84 A vizsla gyakorlat kedveért vaktöltéssel lőttek hevesen beugrott, de az első mérsékelt korrigálásra megismerte, hogy mit kivánnak tőle s hivásra azonnal viszszajött. Végre már egyszerű pisszentés is elegendő volt, hogy csendesen nézzen azon nyúl után, melyre két lövés esett, akár mintha mindig úgy lett volna. Az idő rövidsége és más akadályozó körülmények miatt többet az nap tenni sem nem szabadott sem nem lehetett. A második probléma megoldása, a lépésben való keresés, másnapra a vadászat előtti rövid időre maradt. E czólra lóher és burgonya földeket választottak ki. Az »előre« vezényszóra a vizsla a megszokott rövid vágtatásban megindult, de nem kis bámulatára »lassan« vezenyszó mellett mindannyiszor vissza kellett térnie. Rövid idő alatt belátta, hogy miről van szó s végre a mint épen vezetője kívánta, óvatosan kezdett előtte 8 —10 lépésnyire keresni. Az igazság kedveért megjegyzem liogy bíz'ezt nem remélte senki. A vadászat alatt a vizsla stoikus nyugalma mind jobban és jobban előtérbe lépett; az elhibázott nyúl után nem ugrott be, sőt ellentállott azon kísértésnek is, hogy a közvetlen előtte vergődő, meglőtt nyulat megfogja. Ha kezdetben itt-ott meg is rándult, elég volt egy halk intés, hogy ingadozó erénye ismét egyensúlyba jöjjön. Most mondja meg kedves uram és barátom, hiszi-e, hogy egy játszva tanított vizsla, a melyik — ha így fejezhetem ki magamat — nincs gyökeres, mondjuk következetes szigorú módon a pontos, feltétlen engedelmességre, idomítva, bele találná-e mayát ilyen gyorsan uj szerepébe, nevezetesen mi a rövid keresést illeti! Es most mindenikünk maga útját követve és ragaszkodva ahhoz, mit a hosszú tapasztalat jónak igazolt, váljunk el békében és egyetértésben; bízzuk az olvasóra, hogy bíráljon és a legjobbat megtartsa. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy ha az ön nézete, a kényszeridomítás teljes nélkülözhetőségét illetőleg helye

s és ón így éveken át üres szalmát csépeltem : akkor méltán sok keserű ós fáradságos órától kímélhettem volna meg magamat, különösen fiatalabb koromban.