Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423

II. A Gárena erobitól Árusáig - A sauri

A GARE NA EROBITÓL ÁRUSÁIG 69 csipkecafatok lógnak. Toilettjét hazája valamely kikötő városában, egy nála kisebb és karcsúbb teremtéstől szerezhette, mert a derék legalább másfél arasznyira tátong és spárgával van ugy-ahogy összefűzve. Szoknyája elől oly rövid, hogy vékony fekete lábszárai térdig kilátszanak. Lábait férjének már kiselejtezett, össze-vissza foltozott, szöges katonabakancsaival díszítette fel, mig szaraz, meztelen karjai fehér altiszti keztyűkben végződnek. Meghatott, siránkozó hangon beszéli, hogy ő mint „jó párti" ment az aszkárihoz élettársul s a hűtlen most az ő pénzén bibiket tart magának. A főhadnagy az aszkárinak szigorúan megparancsolja, hogy az erény útjára térjen s hű maradjon feleségéhez. Az aszkári igazi harcos bátorságával hallgatja végig a lesújtó Ítéletet, feszesen tiszteleg és sarkon tordulva ParadeMar sc h-ban megy jövendő keserves élete elé. A sauri után megjegyzem a főhadnagynak, hogy én bizon}

r máskép ítélkeztem volna, amennyiben huszonötöt verettem volna az aszkárira, amiért rút pénzvágyból e vén madárijesztő karjaiba vetette magát. Ebéd után a szíves házigazda céllövést rendez a Maxim-ágyúval. Magam is irányzók jó sikerrel néhány lövést. Később megfogyott cseretárgyaimat és hiányos konyhaberendezésemet egészítem ki a helybeli hindukereskedők üzletéből. Késő estig egy halom térkép fölé hajolva tanulmányozzuk a vidéket, ahová a főhadnagy tanácsa szerint el kellene mennem. A Manyára-tavat szerettem volna meglátogatni, mivel Merker kapitány említette, hogy ott néhány bivaly tartózkodik. Ő vadászott is ott, de akkor a nagy vizek miatt nem tudta a magas sással benőtt mocsarak között tartózkodó vadat megközelíteni. A főhadnagy azonban megkér, kímélném azt a környéket, ahol az egész messze vidéken életben maradt néhány bivaly tartózkodik, amelyekre ő maga készül már régebben vadászni. Ez őszinte kérelemre nem marad más hátra, mint megígérni, hogy kerülni fogom a Manyára-tavat. Hosszas tanácskozás után elhatározom, hogy az innen délnyugati irányban egyenes vonalban kétszáz kilométerre fekvő Gurui tűzhányó vidékét keresem fel, amelyet vataturu-k laknak. A főhadnagy biztat, hogy ott bőven találok minden fajta antilopot és orrszarvút. Megmutatja a hegyet a térképen, valamint a követendő irányt és azt tanácsolja, hogy keressem fel a háromnapi járóföldre fekvő Balauga-telepet, amely a Kissále nevű hegy lábánál fekszik. Odáig ad vezetőket, ott pedig reá hivatkozva kérjek a mángitól kirongozikat, akik a balangai teleptől délre fekvő pusztára vezessenek; mert ott, mint a balangaiaktól többször hallotta, tömérdek vad és oroszlán is tartózkodik. E puszta és a Gurui hegy között fekszik az Uffiumi hegység, a hasonnevű