Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423

II. A Gárena erobitól Árusáig - A sziklatenger

A GÁREN'A IROBITÓL ÁRUSÁIG >)1 Egy nagyon szép grant-bika kétszázhét lépés távolságról, jó lapockalövésre nyomban felfordul. Mialatt a vadat kibontjuk, két vandorobóvadász jő szembe s hozzánk csatlakozik. Balszerencse kisérhette vadászatukat, mert még soha sem láttam ily lesoványodott, kiéhezett alakokat. A gyomor helyén csak egy mély üreg tátong, a csontozat élesen kiszögellik, s a bör itt-ott, mint a sovány lónál, ki van sebezve; a bordák, akár csak egy csontvázon, tisztán láthatók. Midőn a grant-bikából már kiszedett beleket és gyomrot meglátják, mint a kiéhezett farkasok reávetik magukat és amúgy nyersen, piszkosan, véresen befalják. Gyomruk, mint a telezabált kölyök-agáré, kidagad s midőn már semmi sem fér beléjük, nagy kéjérzéssel hátukra feküsznek a napban sütkérezni. Arcuk a reászáradt vértől undorítóan eltorzult. A két boldoggá tett vandorobót emésztési élvezetükben visszahagyván, tovább haladunk északi irányban. A távolban három gnút pillantok meg, de ezek már észrevettek bennünket és vágtatva tűnnek el a szemhatárról. Gyönyörű szépen fest a távolban ez a fekete, bivalyhoz hasonló állat. Leghőbb vágyam egy ilyen gnú-szarv megszerzésére irányul. Az előbb említett kísérteties alakú sziklatömbök mind sűrűbben emelkednek ki a síkból. Estefelé egy magaslatra érünk, amelytől balkézre az északtól délnek elterülő fensíkon egyik fekete szikla a másikat éri. Különös, előttem még teljesetlen ismeretlen alakulás ez. Az össze-vissza kuszált, éles törésű, fekete sziklák egy nagy sík területet fednek, mintha a viharcsapkodta tenger egy varázsütésre kővé vált volna. Jobb kézt ritkás erdőtől fedett, csupán két kimagasló dombtól megszakított, szép zöld füves térség húzódik északnak az angol határ irányában, mig délnyugaton a Meru emelkedik ég felé. A Meru és a kőtenger között elterülő, sással benőtt, mocsaras síkterületet délfelé bokros dombok határolják. Ez a sásos síkság hemzseg a sok kisebb antiloptól, amelyeket itt kiszuahéli nyelven svalla gyűjtő néven ismernek az afrikai vadászok. Hét darab strucc-madár is legelész a réten. Mondják a vezetők, hogy nyugatnak haladva nemsokára a Gárenyuki (vörös víz) patakhoz érünk, amely a Meru oldalán fakad és északi irányban folyik. Hogy a vaddús rétet holnap kényelmesen bevadászhassam, e pataknál fogjuk felütni táborunkat. Murruó és egy vezetővel előre haladva nyugatnak fordítjuk eddig északi útirányunkat közvetetlen a sziklatenger szélén, amely tőlünk balkézt délnek húzódik. Az egyik szikla mögül vagy harminc lépésnyire három grant-bika ugrik elő; sikerül az egyiket kapásra lefordítanom. Amint a nagy sásos rét mellett elhaladunk, ismét meglátom a hét strucc-madarat s el akarván utjokat vágni, eléjük cserkészek, de ezek észrevesznek és csoportba verődve sebes futásnak