Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423
II. A Gárena erobitól Árusáig - A javíthatatlan Szelemáni
A GÁREN'A IROBITÓL ÁRUSÁIG >)1 tartó néptörzs megveti a vanyámvézit szolgalelke miatt. Többször megtörtént, hogy mászái vagy vataturu-vezetőkkel cserkészetről visszatérvén, ezek az elejtett vadak díszeit, csutorámat vagy köpenyemet vitték; ha ilyenkor távollétünk alatt a környékbeli mászáiak meglátogatták a tábort s vezetőim távolról észrevették törzsrokonaikat, azonnal letették a terhet és kértek, küldenék azokért „szolgákat", hogy szabad társaik ki ne gúnyolják őket, mivel idegennek vanyámvézi-szolgálatot teljesítenek. E gyerekes hiúságokat természetesen elnéztem a kirongoziknak, akiket esetről-esetre fogadtam; ugy sem voltak két-három hétnél tovább nálam, csak addig t. i. mig törzsük területén jártam. Az afrikai állapotokra jellemző, hogy az egyik törzsbeli nem mehet fegyveresen a másik törzs területére. A vataturuk, mint nagy szarvasmarha-tenyésztők a szomszéd mászáiakkal állandó háborúban élnek, mert ez utóbbiak nagy dicsőségnek tartják az idegen törzsektől szarvasmarhát rabolni. Amint tehát a vataturu határhoz értem, a mászái — s viszont a mászái határ előtt a vataturu vezetők azonnal elbúcsúztak tőlem. Mászái eredetű vadászomat, Murruót is csak ugy vihettem magammal az egész idő alatt, hogy őt az afrikai katonaságnál használt, káki-szövetből készült öltözetbe bujtattam, mint magán-szolgámat. Mászái fegyverzetében nem kisérhetett volna a határon túl. A művelődés e szabad törzseket alkalmasint ki fogja pusztítani, hasonlóképen, mint a gyorsan fejlődő amerikai kultúra kipusztította az indiánokat. A vanyámvézit századokon át lassan-lassan sikerült átgyúrni, önérzetét elnyomni, a nálánál tehetősebbel szemben hunyászkodóvá, azaz — bár különösen hangzik — kulturképessé tenni; de a még szabad törzseknek et kell veszniük, vagy összeolvadni a vanyámvézivel, ha majd a gőz és villany erejével terjedő művelődés eléri az afrikai pusztát. Pedig aki érintkezett e naiv, jó néppel, annak összeszorul a szíve arra a gondolatra, hogy nemsokára mily nehéz sors vár reájuk. Ez az úgynevezett vallástalan pogány nép is hisz a hegynek, völgynek, víznek, tűznek stb. stb. külön szellemeiben. Szerintük a fában is lakozik szellem, amelynek kedvét kell keresni, mert az káros vagy hasznos hatással lehet reájuk. Akadtam közöttük szokásokra, erényekre, amelyek keresztény vallásunknak is alapkövét teszik. Megható az anya iránti szeretet. Altalános szokás közöttük, hogy ha két ismerős találkozik, az első kérdés az illető anyjának hogylétét tudakolja; szintúgy távozáskor üdvözletét küldi annak. Többször történt, hogy valamelyik manginál vagy jumbénál való tartózkodásom közben annak anyja belépett a lakásba; azonnal minden jelenlevő felkelt, mig az öreg asszony helyet nem foglalt. Komolyabb vállalatnál vagy üzletnél mindig az anyák tanácsát kérik ki. Erősen kifejlett a felebaráti szeretet is, természetesen az illető 4*
