Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423
I. Mosiból a Gárena erobihoz. - A mászái nép
MOSIBÓL A G AREN 'A EROBIHOZ 39 ellentállás nélkül elmenekültek három halott hátrahagyásával. A diadalmas német csapat 1000 darab szarvasmarhát és egy elefántagyarat ejtett zsákmányul. Három nappal később a Páré-hegy északkeleti lejtőjén, az Ippe-ió mellett talált, még füstölgő tűzhelyek elárulták az ellenség közellétét. A következő este ismét két krált vettek be az első rohammal. Az egyikben 62 asszony és gyermek esett a győzők kezébe, akiket a menekülő mászáiak nem tudtak magukkal vinni. Ezeket a szerencsétleneket a győztesek magukkal hurcolták. Hogy az asszonyokkal mi történt, azt a leírásból nem tudjuk meg. A gyermekeket odaadták a misszióknak. Maga Reichardt sem helyesli ez eljárást, amely oly veszedelmesen hasonlít a szigorúan tiltott rabszolgafogáshoz, hogy a benszülöttek bizonyára nem tudnak a kettő közt különbséget tenni. Jellemző azonban a német szerző következő megjegyzése, amelylyel az elbeszélést befejezi. „Bizonyára még sok csetepaténk lesz ezekkel a rablókkal. A küzdelem csak a vadaknak (mászái népnek) teljes kiirtásával vagy elűzésével végződhetik, ami kivánatos volna mielőbb, mert ez a nyugtalan, nomád nép soha sem fog békés foglalkozásra térni. Német Kelet-Afrika további sorsára nagy szerencse volna, ha ez a nép végleg eltűnnék, mert a világ szegényebb lenne ugyan egy néprajzilag érdekes törzszsel, de legalább helyet adnának más, munkaszerető néger lakosságnak és beköltöznék a rend és nyugalom arra a nagy területre, a hol most már maga a mászái név is félelmet és rettegést terjeszt." * De térjünk vissza táboromhoz, ahol tolmácsomat nagy lázban találom, ami nagy gondot okoz, mert ki tudja, meddig kell még miatta itt vesztegelnem. O ugyan megnyugtat, hogy ismeri természetét; hogy láza már sokszor volt, de sohasem tartott 24 óránál tovább; jó erős chinin-adag a lázat eddig mindig elűzte. időtöltésből néhány dögkeselyűt és érdekes solymokat lövök, amelyek nagy mennyiségben lepik el a tábor tisztása körül emelkedő fákat. A milvusok a legszemtelenebbek; ezek a magasból észrevétlenül csapnak * De nemcsak a marhatolvaj mászái törzszsel bánnak igy a német katonai hatóságok, hanem a többi, állandóan letelepedett benszülöttekkel is. Néhány évvel ezelőtt, midőn Szina, a leggazdagabb dzsága-törzsfő nem akarta kitűzni bómájára a német lobogót, a mosii katonai őrség Mandara törzsfő harcosaival egyesülten megrohanták Szina bómáját, feldúlták azt és 6000 szarvasmarhát és 10.000 kecskét zsákmányoltak. A különben békés természetű, szorgalmas dzságákra a legiszonyúbb marhajárvány sem hozott volna ily nyomorúságot, mint ez a lecke, amelyet a német zászló tekintélyének emelése végett kaptak.
