Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423

I. Mosiból a Gárena erobihoz. - Elefántok és kibokók

32 DAMASZKIN ARZÉN" pontokra, amelyeket ő a kibokó szemeinek tart, mire megkísérlem a lövést, s a következő percben véres vizet fúj a levegőbe az eltalált kibokó. így jöttem rá, hogy a kilátszó pontok az állatok orrlyukai, amelyekkel hébekorba a víz szine fölött levegőt szívnak. így hát hiábavaló a további lövöldözés. Mászái vadászaim mondják, hogy a többi tó erdős dombok Között fekszik; reménylem, hogy ott a kibokókat észrevétlenül megközelíthetem mielőtt a víz alá buknak. Ma azonban már késő odajutni; azért tanyámat a tó partján ütvén föl, elhatározom, hogy a két mászáival és a tolmácscsal másnap korán reggel előre indulunk s a karaván pár óra múlva követ. Elindulás előtt még egyszer megtekintettem a tavat, de az éj folyamán elhagyták a kibokók, ámbár az éjjel többször hallottuk mély bőgésüket. Két órai menetelés után mocsaras erdőkön át, amelyekben számtalan vízi madár tanyázott, egy meredek dombhoz érünk. A mászáiak mondják, hogy e domb mögött fekszik az egyik nátron-tó. A domb tetejét halkan, óvatosan elérvén, gyönyörű kép tárul elém: felséges tropikus növényzet övezte kráter fekszik alattam, amelynek mélyében tündöklik a tó. Egy fa mögül látócsövemmel átvizsgálom a tó fölületét és 20—25 darab vízilovat pillantok meg, amelyeknek egy része íéltesttel kiemelkedve úszkál a vízben. Néhányan kerge őzve alábuknak, majd meg ismét a felszínre kerülnek. Egy-két öreg, óriásfejű filozófus mozdulatlanul sütkérezik a napon. Kinézek egy földnyelvet, amely mélyen benyúlik a tóba, fás, magas sziklacsoporttal a végén. Visszacsúszom a helyemről és megkerülvén tavat, a sziklacsoport fedezete alatt észrevétlenül eljutok a földnyelvig. Egy bokros szikláról mintegy 150 lépésnyi távolságban egy erős kibokót látok, amint negyed testtel künn a vízből, elmélyedve gyönyörködik a vidék szépségében homlokkal felém fordulva. Fegyveremet betámasztva biztos célt vesz-k a kolosszális fejre. Lövésemre a kibokó azonnal elmerül s a sokáig hullámzó víztükör elárulja, hogy alatta végtusáját küzdi az óriás De magam is majd otthagytam az irhámat, azonban nem a kibokók támadása, hanem Ruga-Ruga szeleskedése miatt, aki a kezében tartott hármascsövű fegyver kakasát le akarván bocsájtani, a golyós cső elsül a kezében s a golyó ingem ujját horzsolva a sziklába csap az egyik mászái lábai között. A többi kibokó a két lövés dacára sem tűnik el s éppen szemben, a tó túlsó partja közelében egy hatalmas állat pihen egész fejjel künn a vízből; néha lebukik, de csakhamar ugyanazon a helyen ismét feltűnik. Elhagyom a helyemet és a to partjára megyek, hol a sűrű bokrok, euphorbiák és dracenák között a kibokók által jól kigázolt útra találok. Megjegyzek