Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423
I. Mosiból a Gárena erobihoz. - Elefántok és kibokók
MOSIBÓL A G AREN 'A EROBIHOZ 31 A völgyben nagyon sok friss és régi elefántnyom vegyült össze; vér pedig nem lévén észlelhető, hat órakor este felhagyunk a nyomozással és kilenckor koromsötétségben, szakadó esőben, a csúszós laterit-meredekeken szögetlen cipőinkkel többet bukva, mint járva, az új kudarc miatt halálos keserűséggel szívemben érek sátramba. Újra eszembe jut Teleky gróf mondása, hogy expanzív kis golyó nem ér semmit a vastagbőrüekre. Február 26-án folytonos eső; délelőtt pihenés kesergéssel vegyítve, délután látogatás a misszió-állomáson, ahol vigasztaló szavakat remélek hallani. Előzékenyen megmutatják az egész állomást; az új lakóház most épül egy domb tetején, ahonnan felséges kilátás nyílik keletfelé a hólepte Kibóra és az onnan északra elnyúló hegyláncra, amelynek egyik kifutó ágán fekszik maga az állomás. Nyugatfelé a szép Meru emelkedik, aljában a füves pusztával. A gongongdre-i (vizes terület) nátron-tavak is idelátszanak, amelyekben állítólag sok kiboko (víziló) tartózkodik; délfelé a mászái fensík terül el, a Pare és Lassitti hegyláncokkal. Piaiken megmutatja az iskolát, imaházat, majd az állomáshoz tartozó gyümölcsös és zöldséges kerteket, amelyekben a misszió növendékei munkálkodnak. Tavaly vetettek először búzát próbaképen és az eredmény mind mennyiségre, mind pedig minőségre meglepő. Jövő évre már nagyobb területet szándékoznak bevetni, hogy ezentúl az állomás lisztszükségletét szira-búzával fedezzék; eddig Európából Mombászán át többnyire magyar lisztet kaptak. Vacsorára együtt maradunk és sokat beszélünk vadászatainkról. Rémtörténeteket tudnak mesélni a fára- (orrszarvú) és kibokó-xadászatok veszedelmeiről; fölfalt vadászokról; kibokók által derékon ketté harapott négerekről stb. Végre a benszülöttekről, azok szokásairól folyik az érdekes társalgás, amely alkalommal Piaiken nagyon a lelkemre köti, hogy óvatos legyek, ha a veszedelmes angol határszéli mászáiak közé érek; különösen pedig éjjel vigyázzak, hogy táboromat meg ne lepjék. Kedélyes csevegés közben múlnak az órák és csak éjfélután, szakadó esőben érünk haza Ruga-Rugával. 28-án végre annyira javult az idő, hogy reggel a gongongárei kibokók meglátogatására indulhatok. Három órakor délután érkezem az első tóhoz, amely a pusztában, kopár dombok között fekszik. Az egyik dombról 10—12 darab vízilovat pillantok meg mintegy 120 lépésnyi távolságban. Részben csak a fejük, részben pedig féltestük is kilátszik a vízből, de abban a percben, amint észrevesznek, azonnal lebuknak és azontúl csak imitt-amott látunk két barna pontot, mint mikor a pocsolyából a varangyos béka kipislog. Tolmácsom biztat, hogy lőnék a föl-fölbukkanó
