Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423

I. Mosiból a Gárena erobihoz. - Sikertelen elefánt-vadászat

20 DAMASZKIN ARZÉN" A bari-barin tovább mentünkben egy helyen nagy halom, részben még friss, részben már száraz galyra akadunk. Közelebbről megtekintvén e különös halmot, annak aljában egy régi elefántkoponyát fedezek fel. Teherhordóink beszélik, hogy minden benszülött, aki itt áthalad, friss galyat dob a koponyára. E különös tiszteletadás varázsa alatt mi is egy-egy galyat helyezünk a rejtélyes koponyára. Ez ennek a vidéknek egészen sajátos babonás szokása lehet, mert később nagy, erősen járt karaván-utakon többször volt alkalmam ily korhadó elefánt- vagy orrszarvúkoponyát látni, de sehol sem találtam azokat ily módon galyakkal elfödve. Eélhat óra tájban a Kilimándzsáróhoz tartozó patakok egyik legszebbikén, a Kikafun gázoltunk át és annak jobb partján, meredek sziklák alatt ütöm fel először sátramat. Pár lépésre Bronsard díszes sátrát látom felállítva, amely körül egész sereg szolga és aszkári tanyázik, akik már napok óta várják itt urukat és úrnőjüket. Sátramat és berendezését Meimáridisztől vettem. Előnye, hogy mégegyszer oly tágas, mint a Bronsardé, de nagy hátránya, hogy vízmentes ponyvája nem kettős. A tropusokban használt kettős sátor ugy értendő, hogy az egyszerű sátor fölé, amely a lakószobát képezi, egy második — jóval nagyobb sátort vonnak. A napsugarak igy nem érik közvetetlenül a lakósátor ponyváját; a két ponyva között a levegő szabadon kering és a két sátor között lévő területen elhelyezhetők az esőtől féltett podgyászok. így aztán a lakósátorban csakis a nélkülözhetetlen bútorok: ágy, asztal, székek és mosdó-asztal foglalnak helyet. Mindeme bútorokat fölötte ügyesen készítik, ugy hogy kicsi, könnyen kezelhető csomagokba rakhatók össze és ezen előnyük mellett oly jó anyagból készültek, hogy pompásan megfelelnek a kiméletlen kezelésnek is, amelyet a száfári alatt ki kell állniok. Február 15-én korán reggel embereket küldök ki, hogy nem találnak-e a bari-barin friss nyomokat. Délfelé visszaérkeznek a nyomozók a hírrel, hogy az elefántok a Kilimándzsáró őserdejében fekvő Kindi nevű telep sámbáit (veteményes kertjeit) szokták fölkeresni, de Abel főhadnagy pár nap előtt itt vadászván, elriasztotta onnan azokat. Ennek következtében táboromat fölszedtem és tovább haladtam Boma-Mgombe felé. Útközben e vidék jumbé-jávai (előljáró) találkozom, akit hihetetlen hosszú és vékony alakja miatt a benszülöttek Tv/gá nák (mászái nyelven: zsiráff) neveznek. Tviga a bómára kisér és két üveg brandyért, három fundija-nyámát (vadász-mester) szerez, akikkel holnap antilopokra szándékozom vadászni. E három mászái-vezető közül az egyik már idősebb, miért is el murrnonak (az öreg) nevezik. Különben Alangahára a tisztességes neve, a másik kettőé pedig: Ssaloda és Ndssoroge. Az utóbbi már két nap