Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423
IV. Ufíiumiból Kondoába. - Tábori élet
128 DAMASZKIN* ARZÉN" Tábori élet. Másnap pihennem kell, mert lábaim az erőltetett nehéz járás következtében kisebesedtek és inkább egy, mint esetleg több napot akartam elveszíteni. Ezt az egy napot ruha-, cipő-, sátor-javítással, podgyász- és élelmiszerek átvizsgálásával és szellőztetésével töltjük. II3 7 munkáknál a munyampára megfizethetetlen. Egyhangú, dallam és ritmus nélkül való nótákat dúdolva, folyton sürög-forog, dolgozik. Kiszakadt cipőimet valódi fun ^/-gyakorlottsággal javítja. Az előlab hiányait a keményebb zebrabőrrel pótolja, ellenben hátul és oldalt a cipőszár kidörzsölt, lyukas részeit a sokkal puhább svalla-bőrrel fedi, kifelé fordítván a szőrös részt, hogy a lábat ne melegítse. Sok vándorlegény- és koldus-foltozta cipőt volt már alkalmam könyörületes szívvel látni, de oly szörnyszülötteket, mint amelyek az én lábaimat pártfogolták, még soha! -Csak az apácatalpak nem mondták fel a szolgálatot; mintha istenáldás lett volna rajtuk, rendületlenül ki.állották az egész utazást. Összecsapható zsöllyeszékemben elnyújtózva, nagy érdekkel szemlélem a sürgést-forgást körülöttem. Mindenki szorgoskodik. A vanyámvézi szereti gazdája szeme előtt mutogatni szorgalmát és miután elöször vagyok egész nap a táborban, vetélkednek a nagy iparkodásban. Szeles, hideg idő van e magas, védetlen helyen. Az éjszakák oly hidegek, hogy három pokróc alatt is didergek ágyamban. Igaz, hogy a szél a sátor Két végén, a függöny ajtók dacára, vígan jár ki-be. Most is loden-esőköpenyben, lábaimat pokrócba takarva csodálom a négerek hihetetlen edzettséget. Már régebben észleltem, hogy a délvidéki lakosok sokkal jobban tűrik a hideget, mint az éjszakiak. Ez az első pillanatra ellentmondásnak látszik, pedig a hidegebb éghajlat alatt szokásos elkényeztetés alapján könnyen kimagyárázható. Legelőször egy németországi gazdasági akadémián tapasztaltam ezt, ahol tanulótársaim a világ minden részéből valók voltak. Az 1873. év nagyon havas, hideg telén legnagyobb mulatságunkat a tömeges kirándulások képezték, egy- és kétfogatú szánkókban. (Terminus technikus: Schlitten-Spritzfahrt). ilyenkor délamerikai, szumátrai, jávai stb. társaim csak felső kabátot viseltek, mig az északamerikai, orosz, svéd és északnémet hallgatók fülig ültek a bundákban. Sőt gyakorta, ha a higany már mélyen a zérus alá húzódott, ez utóbbiak elmaradása rontotta el a fölvonulás impozáns voltát, amelylyel vasárnaponként vagy ünnepek alkalmával a szomszéd székváros diákbarát lakóit akartuk mulattatni, rendőrségét pedig bosszantani . (Terminus technikus: .üt sen).
