Damaszkin Arzén: A mászái fennsíkon / Budapest, [Budapesti Hírlap], 1906. / Sz.Zs. 1423

IV. Ufíiumiból Kondoába. - Az első orrszarvú

118 DAMASZKIN* ARZÉN" A táborban nagy meglepődésemre a reggeli vataturut pillantom meg, aki egy nagy lopótökben habzó friss tejjel vár reám. Egy kétszeres vég legfinomabb gantit adok neki, de ő semmikép sem akarja elfogadni. Uledi segítségével, aki kissé érti a nyelvét, én meg valami keveset már Ulediét, értésére adom, hogy ha ő nem fogadja el a gantit, én nem fogadom el a tejet. így végre megegyeztünk. Uledi azután ugy magyarázta meg a dolgot, hogy a vataturu a reggel kapott kioktatásért hozta ajándékba a tejet. Később, mikor Kondóán megtudtam a mászáiak betörését, arra a gondolatra jöttem, hogy mivel véletlenül én is tanuja voltam a marharablásnak, valószínűleg az európaik iránt érzett nagy bizalmatlanságuk folytán gyanakodtak, hogy esetleg én is érdekelve vagyok a dologban. Egyébként a benszülöttek bizalmatlansága az európaiak iránt tökéletesen érthető; mert sok elzüllött, lelkiismeretlen szerencsevadász fordul meg Afrika benszülöttei között, akiknek bizalmát ügyesen meg tudják nyerni és kizsákmányolni. Sőt nem ritkán kihasználják a különböző törzsek ellenséges viszonyát is, hogy az örvendező harmadik szerepét maguknak biztosítsák. E tekintetben Afrikában tartózkodásom alatt, részint személyes éleményeimből, részint megbízható forrásokból hajmeresztő tapasztalatokat szereztem. Délután a gnü már hemzsegett a keselyűktől. Egész közel hagytak fönni, majd pár lépésre körülöttünk ülve nézik, hogy mit csinálunk a már sajátjuknak hitt nyámával. A gnúnak csak a szemeit vájták ki, a bőrt össze-vissza kaparták, de nem tudták fölhasítani; a sebhely szélein azonban már nagy tépések tátongtak. Később is tapasztaltam, hogy nagyobb vadat még friss állapotban sem tud kikezdeni a keselyű. Ezt a szolgálatot számukra mindig a hiénák végzik éjjel. Alkonyatkor a keselyűk elhúznak a dögtől és a legközelebb eső fákon vagy magasabb sziklákon éjjeleznek, hogy szürkületkor, mikor a hiénák elpárolognak, ők folytassák a lakmározást. Jgy változik éjjel-nappal az afrikai puszták egészségügyi rendőrsége. Cserkészés közben csak egy nag}' csapat impalát találok az erdőben. De nem zavarom őket, mert nyáma van már bőségesen. Közel a táborhoz egy fiatal tomzon-bakot lövök. Pár perccel megérkezésem után már látom a bokros magaslatokról tolmácsomat kíséretével együtt hazafelé törtetni. Nagyon kényesen jár, mert jól végezte a dolgát és a mangatiak még az orra hegyét sem harapták le, ami pedig, tekintettel hatalmas orrmányára, éppen nem ártott volna szépségének. Jelenti, hogy a jumbe nem volt otthon, de a címzetes jumbéné két kirongozit hivatott, akik csak cók-mókjukért mentek és azonnal készek voltak követni őt. Ezek kis vártatva meg is érkeztek. Az egyik már vén legény, a másik azonban