Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Fogoly

94 Föltaláltatván egy falka, a további működés a vadászok és kereső vizslák száma szerint intézendő. Ha csak egy a vizsla, és a vadászok részint erre, részint saját keresésükre szorítkoznak, akkor a jobb lövészek a kereső eb körül járnak, közel egymáshoz, ügyelvén arra, hogy vagy egymás felé, vagy egyszerre egy vadra ne lőjjenek. Az ilyen két három lövészből álló társaság, ha csak egy műértő van is köztük, rendesen jobban mulat, mint a nagyobb számú társaság, melyben az egyesnek sok intézkedés kedve ellen történhetik, a nélkül, hogy segíthetne rajta, vagy csak rosszalását is kifejezhetné. Általában azt mondom, hogy a fogoly-vadászat annál sikeresebb és szebb kedvtöltés, minél kevesebb számú és egymáshoz (rangban, természetben, hajlamban) minél hasonlatosabb minőségű a társaság. Itt nem lehet egymástól beláthatlan távolban andalogni, vagy tetszés szerint viselni magát, mint a kopózásnál; nem lehet százakból álló lövészlánczot alkotva, félhatárt elkerítő nagy fogásokban hajtani, hogy a jó barátok egymás köré gyűljenek, s a bal szárny a jobb szárnyat csak a lakoma helyén lássa. Itt a harmónia szükségesebb, mint bárhol másutt. Kisebb számú társaság minden egyes tag lövése után megállapodik, s megvárja, míg az megtöltött. Nagyobb számú lánczban csak az illető szárny állapodik meg kissé, de azonban mindig ügyelni kell arra, hogy az egész vadászsereg együtt, egy irányba visszasorakozzék. Ha csak két-három lövész van együtt, azon kell lenni, hogy a falkát vezető öreg fogolypár legelőbb lelövessék, mit az ügyes vadász föl szokott ismerni a többi közül, különben, ha a vizsla csöndes, és még az egész falka együtt van, többnyire ezek kelnek föl először, utána a többi. Mert a falkát ezek a vének, többszöri fölveretés után messzebbre el szokták vinni, hogy aztán bajos ismét rájuk találni. Lelövetvén azonban az öregek, mindjárt