Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Fogoly

91 röl, s mellén levő úgynevezett pajzsáról. Ezt leginkább tavaszszal lehet betanulni, mikor párosával fölrepülnek, s nem lő rájuk az ember, csak jól utánuk néz. Augusztus végével már minden fia-fogoly lőhető; egyébiránt, ha julius végén oly falkát találunk, melynek fia tagjait a szakács használhatóknak, sőt talán ifjúságuknál fogva becsesebbnek tartja a későieknél — az ilyen falkára vonatkozólag a törvénynek kivételt lehetett volna tenni. Vigyázni kell azonban, hogy valamely másik, s még kiskorú család fölrebbenő öregeit akaratlan is el ne lője valamely tüzes fiatal puskás, mert azon falka azután menthetlen a ragadozó madarak vagy az éhség áldozata lesz. Az ily öregeket fölismerhetni a fönnebb leirtak szerint abból, hogy nagy kottyogással s aggodalommal nem szállanak a szokott magasságra föl, hanem csak inkább ugrándozva röpdösnek föl, hogy a falkáról a figyelmet elvonják. Fogolyra vadászni csak vizslával lehet, e nélkül csak mellékesen, s véletlen szerencséből lehet valamely fölrebbenő falkára lőni, mely aztán úgy elfut a vadász előtt, hogy ki nem észlelheti, hol keresse újra, kivált ha máikéső az évszak, s hűvös idő van. Egy jó vizslával négy-öt vadász pompás mulatságot szerezhet magának oly helyen, hol a fogoly szaporán tenyészett. Ha vannak oly erdő- vagy vetemény részletek, melyekben tapasztalás szerint mindig szokott e vad tartózkodni, akkor az iránt, hol kezdessék el a keresés, nincs mit tanácskozni vagy előintézkedni. Azonban, ha a vadászat az egész napra kiterjesztetik, s különnemű vadastér, például vágáserdő és kukor-iczás lesz' megjárandó, akkor tanácsos lesz a napnak forróbb részére hagyni a vágást, azon okból, hogy a föld itt mégsem ég ki oly tégla-keményre és szárazra, mint például a kukoriczásban, hol a fölszálló porban elveszti a legjobb vizsla is szaglását,