Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Fogoly

ban, szintén erősebbek a futásban, mint a repülésben, s a vizslának sokszor kétségbeesett munkát adnak. A foglyok hűséges páros életet élnek. Mikor az anya tojáson ül, a him mindig mellette, legalább közelében van, őrködve fölötte és ápolva őt. Ha ezalatt más nőstény szavát hallja, felel rá, de nem köt vele szorosabb ismeretséget. A nőstény, ha első költése róka prédája lett, még másodszor is költ, de aztán, ha ez is tönkre ment, azon évben nem szaporít többé. A him a költés után is gondos családapa marad. Együtt jár a családdal, keresve élelmet a kicsinyek számára, mely eleinte hangyatojásból, apró kukaczokból, fris fűszálak hegyeiből áll. Ha elülnek, közösen takargatják be szárnyaikkal a kis csirkéket, melyeknek apró gombostű szemei, mint drágagyöngyök ragyognak elő szárnyaik alól. A him mindig elől megy a legeléskor, s ha ellenség, például kutya vagy róka közelít, nagy cserreggéssel verdesi földhöz magát annak orra előtt, a nélkül azonban, hogy messze és magasan repülne. Le-leszáll egy-két lépésnyire a bokrok közt, hogy az ellenséget maga után csalja, s azalatt a család az anyával menekülhessen. Ha tehát a vadász ilyen fogoly-családfőre talál, mivel a késői költésekben még juliusban is találni igen apró csirkéket, híja vissza vizsláját, hogy a fogoly-család menten fölnevelkedhessék. Dögvadásznak szokták nevezni az olyat, ki oly vadra lő, melylyel egész családot tesz ki az éhen vagy ragadozók általi erőszakos halálnak. Ha vadász, vizsla, nyájeb vagy egyéb ellenség szétrebbentette a falkát, az öregek nem távoznak messze, hanem biztos helyen leszállván, eleinte azon táj felé futkosnak, merre legtöbb csibéjük elmaradott. Együtt levén egy-kettő, cserregni kezdenek, s híják össze egymást. Leginkább az anya körül gyülekeznek, a hímnek inkább az levén feladata, hogy tájról-tájra repkedve, sőt néha