Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Előszó az első kiadáshoz

8 r Es kivált mióta a gyutacs * föl van találva, s a kézművesség oly magas tökélyre jutott, hogy a vadászszerekben a fényűzést a czélszerüséggel s ízléssel oly szépen, kívánatosan párosítja, azóta a vadászat is oly nagy előhaladást tett, hogy mai nap, midőn annak vadregényes költőiség éhöz a kéj elem (comfort) is járul némi tekintetben, valóban csak szánandó lehet az olyan férfi, ki e szenvedély iránt, mely a lélek és test egészségét oly jótékonyan hatványozza, teljesen érzéketlen tud maradni. Mindamellett a vadászat magasb gyönyöre abban rejtőzvén, hogy az annak gyakorlatában való tökély elérhetlen, s e szerint tana is véghetlen, s épen ennélfogva igen ritka levén a lehetőleg leggyakorlatibb vadászok száma, az egyes műkedvelő vadászra nézve milyen olcsó és megfizethetlen egy olyan könyv, melyben némi elemi szabályok elméletét s oly fortélyok titkát tanulhatja meg rövid olvasás után, melyekért talán egész életén át hiába fáradott volna! Több tekintetben különösen óhajtandó volna, ha középrendü ifjuságunk nagyobb szenvedélyességgel foglalkozván a puskás vadászattal, ez által a vadászat egyfelől a külföld színvonalára emelkedő okszerű és tanrendszeres műveletté fejlődnék, másrészt nemzeti alakot öltene, műnyelv dolgában nem lenne annyira hátra, mint jelenleg, midőn a vadászati világirodalmat még annyiban sem fordíthatjuk hasznunkra, hogy azt egyenesen lefordíthatnánk, miután szavaink e részben részint hiányosak, részint eltérők s kétesek, és valamint a költő nem irhát hőskölteményt önmaga által koholt hitregéből, úgy a nyelvész sem alkothat szavakat olyan tárgyakra, melyek fogalmával még a nép nem is bir. * Legutóbb pedig — mi több — a hátultöltők!