Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A fürj

83 arasznyi, s mely apró fácskákra kötve, ezek segélyével állíttatik föl. E fácskák szintén mintegy másfél arasznyira vannak egymástól, s alsó végük ki van hegyezve, hogy leszúrni lehessen. A kettős háló zöld és fehér fonalból van kötve s a kender közé állítva, még az ember szemének is észrevehetlen, annyira hasonlít a kender csutkájához és az abban levő gazhoz. Az így készült háló összegöngyölve egy tarisznyában is könnyen elfér, s ezt magával viszi az ember a fürjvadászatra. Midőn aztán egy nagyobb térség zabjai, kölesei vagy kenderföldjei megvadásztattak, azon kisebb darab kender, köles vagy zabföldön, melybe legtöbb fürjet látott menekülni a társaság, a háló fölállíttatik, és pedig nem egészen szélről, hanem a vetemény végétől valamivel beljebb, mintegy két-három lépésnyire, sőt, ha tapasztaljuk, hogy a fürjek, mielőtt végére érnének, fölrepülnek, még beljebb is, valami öt lépésnyire. A hálónak a vetemény szélességét végig kell érni, tehát csak olyan keskeny veteményt kell erre kiválasztani, mely a háló hosszánál nem szélesebb, de e mellett minél hosszabb, legalább 100—200 lépésnyi legyen. Mikor aztán a háló le van dugva, másik feléről elkezdődik a hajtás. Ha minél több fürjet akarunk fogni, akkor ne vigyük be a vizslát, hanem minél sűrűbben, azaz minél számosabban fogjuk el a veteményt, s lassan haladjunk előre. A mely fürj fölrepül, s vagy hátra vagy oldalvást elrepül a veteményből, arra rá lehet lőni, mivel az máinem megy a hálóba. Mire aztán a hálóhoz ér a hajtás, akkorra már az tele van vergődő fürjekkel, melyeket aztán gyöngéden, nagy ügygyel-bajjal kibontunk, s e végre hozott kalitkába zárunk. 6*