Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Vizslatanitás

63 csupán dorgáló szavakkal, haraggal, koplaltatással kell büntetni. Ismertem olyannyira gyöngéd érzésű ebet, mely, ha vadászat közben mérgesen rápillantott a gazdája, úgy elszomorodott, hogy az nap nem keresett. Az efféle érzékenyebb ebet a komor nézéssel, hosszabb haragtartással is meg lehet büntetni. Mikor pedig már szabadon, zsineg nélkül vadásznak vele, a mint kezd ura parancs-szavaira nem hallgatni, azonnal ismét zsinegre veszi, s utóbb már ez is elég büntetés lesz ránézve. Ha az elkövetett hiba után urát közelítni látván, szerfölött nagy félelmet mutat a vizsla, elégedjék be vele az ember, s csak mutassa meg neki a korbácsot, dörgedelmes pirongató szavak kiséretében. Törvénye legyen a mesternek, hogy ha ebe féltében lelapult, ne menjen elébe, hanem, ha tovább tart is, várja meg, míg az hívására egészen lába elé ér, és csak akkor kösse zsinegre. A korbácsot se tartsa a mester elrejtve a tarisznyában, mert ezáltal legbizonyosabban gyanakodóvá és félénkké lesz a vizsla. Ha pedig már csakugyan azzá lön, s már egy izben a veréstől haza is futott, otthon legyen utasítás hagyva, hogy ez esetben azonnal bezárják s ne is adjanak neki enni sokáig, míg nagyon meg nem éhezik. Ez eljárás után hosszú ideig ne bántsa őt ura korbácscsal, általában a veréssel bizonyos ideig hagyjon föl. Azonban, ha a kutya mokányabb természetű, sok verést biró, s a puszta bezárás, koplaltatás nem elég neki, úgy intézhető a dolog, hogy mikor hazaszökik a növendék vizsla, a vadászsegéd azonnal kösse és verje is meg, a mit másnapig néhányszor ismételjen. Másnap pedig vezesse azon helyre, a honnan elszaladt gazdájától, ki ekkor már ott készen várja, s a mint meglátja, füttyel hívogatja magához. A segéd ereszsze el ekkor, s a gazda fogadja szelíden vizs-