Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Vizslatanitás

58 nek elbírására csak képesnek hiszsziik. Ez a gyógymód legfölebb a vastagbőrü cseh-vizslánál alkalmazható, kényesebb angol-vizslát végkép elidegenít. Némelyek ajánlják azt is, miszerint a mohó vizsla keményen fagyott, göröngyös fris törésre viendő, hogy ott kitombolja s agyonfáraszsza-törje magát a nyúl után. Azonban még nem tudok esetet, hogy ez a mód használt volna. Egyik sajnálatos hibája a vizslának az úgynevezett lövéstűz, vagyis azon hevesség, magánkivüliség, melybe a puska durranása hozza. Igyekezni kell tehát e nagy hevélyt is benne még idejében elnyomni. Ennek ellenében is sikeres mód a vezeték-zsineget használni azon szigorral és eljárással, melyet fönebb a nyuldüh fékezésére elmondtunk. Egyébiránt ezt a ház körül, valamint kisebb séták alkalmával is lehet gyakorolni. Valahányszor czélba vagy apró madárra lő valaki a ház körül, vegye maga mellé a vizslát a gazda s dorgálja vagy fenyítse meg hevességeért. Még okszerűbb pedig a sikon úgy intézni a dolgot, hogy ha valamelyik vadásztárs kissé távolabbról madárra lő, ennek földreesését a vizsla meglássa, ha utána akar futni, vissza kell rántani. Mert a vad leestének látása az tulajdonkép, a mi a lövéstüzet okozza. Lassankint aztán ezt mindig közelebbről lehet gyakorolni — s pár perczczel a «vissza» parancsszó után, lehet vezényelni a «hozd el»-t. Általában e pontra nézve azon kell lenni, hogy a vizsla szerfölött félénk se legyen, s szabályaink tulbősége és szigora zavarttá ne tegye, azért a gazda Ítélje meg, mennyit bir meg vizslája tehetsége, s csak annyira tanítsa, a mennyit az jól megtanulhat. Rendesen előbb sikra, aztán vízre, végre erdőkbe viszik a fiatal vizslát, sőt pedansabb mesterek e szabályokhoz szigorúan ragaszkodnak. Igaz, hogy könnyebb a sikon bánni a kutyával, ő is könnyebben megérti az embert,