Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Vizslatanitás

56 netalán a tanításban beállott szünet vagy egyéb ki nem tudható okokból, akkor ismét kezdje elölről, s röviden ismételje végig a leczkéket tanítványával. Ha jól megy az elhozás műtéte, a kő- vagy falapdát föl lehet váltani közbe-közbe fogoly, süldő-nyúl, róka s más egyéb vaddal, melyeket azon idő alatt lő a vadász. Mielőtt a tanítás valódi czéljára, a vadászatra térne a mester növendékével, még egyszer átismétli szorgalmasan az egész házi tanfolyamot, de már a szabadban, s eleinte csak kisebb kirándulásokat tesz vele, a hol főleg a «vissza» parancsszó szigora megtartására ügyel, melynek áthágásaért most már keményen megfenyíti, mert közeledik a legnagyobb kísértés ideje, midőn majd a nyúl fölkerekedik a vizsla orra előtt s elviszi őt annyira, hogy az nap nem veszi hasznát az ember. Itt a mezőn kell használni, ha a gyengébb erejű «vissza» vagy a hatványozott «hej» sem segít, amaz éles, metsző füttyentést az ujjak közül, sőt az engedetlen, szilaj, hevével nem biró kutyát némely vadászok cserép-söréttel is meglődözik, a mi bőrét hosszú ideig égeti s megemlegetteti vele az elkövetett hibát. Általában a szigor mekkorasága a kutya szelídebb, engedelmesebb vagy mokányabb, csökönyösebb természetéhez képest mérendő. A künn a szabadban való gyakorlat is nagyrészt az eb ösztönbeli képességei szerint alkalmazandó. Ha a vizsla például kissé ostoba, s a vadásztéren, a helyett, hogy össze-vissza keresgélve járna, egyenesen előre szalad mindig, s ha visszaintik, meg azon módon egyenesen bangán visszafut: — ez esetben újra integessen neki kezével majd jobbra, majd balra, sőt hogy még érthetőbbé tegye magát, a vadász maga is járjon kígyózva, nyomtatva, megjárva szérű módjára ama kör (rayon) közét, melyen különben, ha ebe jól keresne, a vadász kényelmesen csak egyenes irányban haladna előre.