Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A vadászpuska, és a vele való bánásmód

22 Ez egy pillanat rövidsége, s az esetek mindenkori újsága s meglepő volta szüli a vadász szenvedélyét, s ama hevességet, mely különben, ha a vadra kényelmesen lehetne lőni, úgy hogy fölkelését s tartását is mi határoznék meg, soha ki nem fejlődhetnék az emberben. A ki ezt fel nem fogja, az csodálkozhatik azon, hogy a legderekabb ember, egy nyúl vagy fogoly láttára anynyira tűzbe jön, valóságos lázt kap, s hirtelenkedővé lesz, mint a gyermek. Igen, mert csak egy szempillanata van, hogy elejtse a vadat, s részesüljön az ohajtott bravour dicsőségében, vagy elhibázza, s aztán szégyenelje ügyetlenségét önmaga s mások előtt. Csak egy pillanata van, hogy néha fél vagy egész napi nehéz fáradalmát sikerrel koronázza, s bágyadt tagjait édes otthonában a megelégedés örömévei pihentesse. E pillanat tévesztésének félelme, s a diadal óhajtása okozza ama lázas hevességet, mely a még gyakorlatlan s önbizalmatlan vadászt a cselekvés perczében elfogja. Ez a hevesség tehát sok hibát szül, de e sok hiba között legsúlyosabb, legszégyenletesebb az, midőn akár marad meg a vad akár, nem, valamely vadásztársat sebesít meg a szeleburdi műkedvelő. Azért mindenekelőtt e kölcsönös egymásra ügyelet törvényeit szedje szorosan fejébe a kezdő, gyakorlatlan vadász, hogy legalább a kudarczok e szomorú nemétől megóvja magát. Az sem helyes szokás, hogy némely vadász puskáját csővel lefelé akasztja szegre. Elsülhet, s gyermeket vagy állatot érhet, — de más szempont is ellenzi e szokást. Ha a sörétre csak igen gyönge fojtást vertünk, a mi véletlenből megeshetik, az azt le-, s illetőleg felnyomhatja, a töltés közt hézag támadhat, s a puska rúgni és a czéltól elrándulni fog. Vigyázva kell a puskát tokba ereszteni, mert meg-