Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A róka

A róka. A természet ez állatban a ravaszság eszméjét testesítette meg, s az ős emberek, kik a természettel többet foglalkoztak, mint a maiak, mintán ellesték ravasz fogásait, a «róka» nevét azonosíták a ravaszság fogalmával, ezer mesét gondolva ki fortélyairól : azonban, hogy a természettudomány ez állat való életmódjának teljes ismeretével birna, vagyis hogy minden cselfogásait fölfedezte volna, bátran kétségbe lehet vonni. Ahhoz, hogy valaki e szerfölött óvatos, szemfüles ragadozó csinyjeit fölfedezze, ezer éjszakának vadon rengetegben átvirrasztása volna szükséges, erre pedig nemhogy természettudós, de még szenvedélyes vadász is ritka vállalkozik. Annyi bizonyos, hogy ő igen ügyes, sikeres vadász és — tolvaj, rabló egyszerre, mert nem csupán a vad, de a szelid állatokat sem kíméli. Liba, csirke, kácsa, fogoly, fürj, szalonka, nyúl, egér — egy szóval, minden nála gyöngébb állat egyaránt tárgya kegyetlen, ragadozó természetének. Bár a már élő s nagykorú gyöngébb vadakat is megejti, mégis e mestersége nem sikerül oly könnyen, mint a még neveletlen, tudatlan, s tehetetlen kölykök, a nyulfiak és a földön keltő madarak tojásainak elragadása; azért, kivált a becses fogoly és fürjsereg szaporodását tavaszkor hathatósan gátolja, tojásaik fölfedezése s elpusztítása által.