Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A borz

164 igyekszik menekülni: Egy darabig csöndesen ül a homokos földüregben, s az alatt várja, hol csípi a bolha. Akkor hirtelen kikaparja azt, s a szomszéd üregbe ugrik át, hátulsó lábaival sebeseben hányva a homokot a nyílásra, hogy azt betemesse. Itt aztán újra várakozik, míg ujabb bolhacsípést érez. Ezt ismét gyorsan kikaparja, s megint a szomszéd üregbe ugrik, ennek nyílását is hirtelen betemetvén. E műtétet mindaddig folytatja, míg egy bolhát sem érez testében. Lőni csupán lesen lehet és pedig csak a gödre körül, mielőtt már napokon át kileste valaki a nyilás körüli nyomokból, melyiken szokott ki és bejárni. Itt aztán legfölebb 15—20 lépésnyire a borz lyukától kiszemel az ember egy alkalmas fát, melyre fölmászik, s úgy helyezi el magát, hogy kiállja rajta az éjet, s ajgmellett a borz se vegye észre. Ha élő fa nem volna, valami egyéb földszinti rejtekben csak úgy tanácsos a les, ha a szél a gödör felül fúj. E lesnél ugyancsak jól kell czélozni, mert a borz, megsebesítve is, ha csak eszén van, visszafut üregébe, honnan aztán elő nem jön, s csak kiásva lehet hozzáférni. Azért a mint kidugja fejét a borz a lyukból, nem kell mindjárt rálőni, sőt várni kell, míg néhány lépésre távozik a nyílástól. Biztosabb, de fáradságosabb módja megejtésének a kiásás. Erre legalkalmasabb hónap az október, midőn a borz kövér, bundája jó és a föld még nem nagyon kemény. Két tacskó-kutyát kivisz az ember a borzlyukhoz, s beküldi őket azon lyukon, melyen a már előbb megvigyázott jelek szerint a borz leginkább szokott ki s bejárni. Meglehet, hogy a kevésbbé tüzes tacskó félig megtevén az utat, visszajön a szabadra, ott szükségét végzi, azonban ismét benógatja az ember, s az mindig mélyebbre behatol, míg végre szemközt van a házi gazdával, s hatalmasan kezd csaholni. Ha kezdő, fiatal kutyát akar használni,