Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A vadászpuska, és a vele való bánásmód

14 kája akkor is elsül, mikor nem akarja, de sőt, mikor akarva süti is el, megeshetik, hogy a lövés nem a vadat, de az embert találja. Tehát legelsőbben is tudnia kell a vadászat alpháját, azon általános és elemi szabályokat, melyek szigorú megtartása őt megbizható vadászszá avatja. Ez okból szóljunk legelsőben a puskáról, s a vele való bánásmódról. A vadászatnak az ad magasabb értéket, s az emeli ki a közönségesebb kézműves «mesterség)) alantibb fogalmából s avatja nemesebb szenvedély tárgyává, hogy vannak gyakorlatában titkok, melyek miatt soha a mesterség gépies tökélyét benne elérni nem lehet. Nem is említve a lövésbeni gépies tökély elérhetlenségét, magában a külön lőfegyverek természetében, a mi szinte hihetlennek látszik, oly titkok vannak, melyek legalább még eddig, számtani pontossággal meg nem határozvák. Ugyanis: azonegy mesterkézből, hasonló anyagból, hasonló alakban készült egyik fegyver igen jól hord, a másik már kevésbbé, és ennek okát puszta szemmel, gyakran még a kézműves sem ismeri föl. Ismerünk durva vascsöves puskákat, egyszerű munkával, melyek a legdrágább, leggondosabb készületü drót, s damaszkcsöveket megszégyenítik. A mi tehát a fegyver választását illeti, e részben lehet ugyan némi elveket fölállítani, de mindig legbizonyosabb marad azt gyakorlatilag megpróbálni. A boltban csak következőkre kell figyelemmel lenni: alkalmas-e az illetőnek a puska fogása; elég erős-e a töltés kamarája, illetőleg a cső fara, továbbá az ágy szerszáma, minek egyik jele a sárkány szépen csengő ketyegése stb. A puska erejét a próbán látjuk, ha t. i. bizonyos távolban sem igen sürün, sem igen szétszórtan, s mélyen beviszi a sörétet a táblába. Minél nagyobb az öb (caliber), a cső ugyan annál rövidebb szokott lenni, mindamellett a nagyobb öbü