Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A vadkácsa és lúd

133 Erős télben, mikor a magas hó erős kérget kap, s erre ismét uj hó esvén, ez is megfagy, a vadludak, valamint egyéb vadak, meg vannak fosztva a téli zöld vetéslegelőtől, s ilyenkor fölkeresik a források mellékeit, hol egy kis zöldségre kapnak. Ha az ily források körül magasabb part, vagy kis berek van, a meglopás könnyen sikerül. Általában, ha világos az időpont, melyben vadászunk, erősebb töltés — szatyma szükséges, öreg sörét csak akkor elegendő, ha közeli lövésre számíthatunk, például ködös időben. Igen jó lövészek golyótöltést is használnak. Ha söréttel van töltve a puska, szemközt ne lőjjön rá soha senki, különben is a repülőre szemközt lőni, s illetőleg jól czélozni szinte lehetetlen; oldalvást, vagy épen hátulról sokkal jobban behat a sörét a tollak alá, mint szemközt, kivált a mellén, hol a sürü tollazatra fekmentesen eső sörét ártalmatlanul csavarodik be a tollba, vagy épen lepattan onnan. Kemény, erős tél, nagy hóval, legalkalmasabb a vadlúdvadászatra, már annálfogva is, mivel ilyenkor, az élelem-szükségtől űzetve, kevésbbé óvatosak, másrészt pedig, tiszta fehér öltözetben könnyebben be is közelíthetők, csak hogy e gyalogos beközelítés igen fáradságos, mert közelebb érve, négykézláb is kell sokszor mászni, s kérdés, ha van-e annyi szenvedély a műkedvelőben, hogy e komikus és terhes fáradságot ne kimélje. Sík téren, hol a beközelítés lehetlen, a hajtáshoz kell folyamodni, úgy azonban, hogy a lövészek itt is partok, bokrok mellé, vagy gödrökbe rejtőzzenek el. A leshelynek igen messze nem szabad lenni attól, hol a vadludak fölveretnek, mert különben ezek, mire a lövészhez érnek, már igen magasan repülnek. Azért czélszerü a na-