Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A vadkácsa és lúd

132 világos téli éjeken igen sikeresen lehet rájuk lődözni. Közmondás, pedig régi, hogy egy száraz földre eső vizi vad többet ér két-három lövöttnél, mely a vizbe esik. Sokszor sikerül a kocsival való beközelítés, mivel természetesen, minden vadállat több bizalommal viseltetik a bár szelid házi, tehát neki idegen, gyanús állathoz, mint az emberhöz, bármennyire kevéssé vadászosan nézzen is ki ; azért a gyalogosan átöltözködéssel használt cselek, asszonyi vagy parasztruhába, tiszta fehérbe, ritkán sikerülnek, de meg alkalmatlanok is, s végre nevetségesek, kivált ha sikere sem lett. — A kocsi, melyet ily beközelítésre használunk, legyen minél alacsonyabb, kisebb, ülés nélkül, úgy hogy a benne törökösen ülő vadászt szinte egészen eltakarja. Ajánlják némelyek az oldalvást körben való bekerítést, mely szerint t. i. egyre kisebb körben járva, végre közelébe érhetni a vadnak. Azonban ez eljárás a vadat egyre vigyázékonyabbá s gyanakodóbbá teszi, míg végre türelmöket veszítve, fölrebbennek. Sokkal czélszerűbb kissé oldalvást, jobbra a vadludak felé egyenesen hajtani, s midőn lövésre vannak, rájuk pörkölni, e közelítés alatt egyre szemmel tartván a vadludakat, hogy ha mozdulataikból a készülődés legkisebb jelét látjuk, azonnal megálljunk a kocsival, s rálőjjünk. Jobbról menni azért czélszerűbb, mert balra czélozni könnyebb a kocsiból. Legjobb ha csak egy lövész ül a kocsiban; ha azonban többen vannak,- a többi a kocsi jobb oldalán fegyverét a kocsi oldal hosszában tartva menjen, s a mint a kedvező pillanat érkezik, hátulról kerüljön. A vadludaknak különösen jó előérzetük van az időjárás iránt. Ha valami időváltozás van küszöbön, nyugtalanul vándorolnak össze-vissza, folyton gágogva a levegőben. Az ilyen időpontot használja föl a lővadász, mert ilyenkor szokatlanul sok lőalkalom kínálkozik, kivált, ha borús, ködös a levegő.