Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472
A vadkácsa és lúd
129 gyen, — kivált ha a lőrekesz olyan kopasz téren áll, hol minden oldalról mindjárt szemet szúr. Mivel a kacsáknak, általános vadászhit szerint, igen j ó szagl ásuk van, ennélfogva mindig tekintettel kell lenni a szélre is a lesállás választásakor. Azért czélszerű a tó mindkét oldalán lesrekeszt alkalmazni, s szél idején abban elállani, a melyik felé a tórul fúj a szél. A lőrekesz előtti víz-síkra gyakrabban dobált kenyér, főtt burgonya, s egyéb terménymag azt szokta eredményezni, hogy a torkos ruczák azon helyet gyakrabban látogatják. A folyamok mellett ásott lőrekeszekben még legsikeresebb a lesállás úgy, ha a folyam szélén hajtókat is alkalmazunk. Ezek egy jó félóra járásnyira alulról és felülről a vízparton közelednek a lőrekesz felé. Ha a folyam keskeny, akkor elég annak egyik oldalán hajtani, de ha a folyam szélesebb, hogy a kácsa a túlsó szélen bizton érzi magát, akkor mindkét felől egy-egy hajtó, összesen négy szükséges a két oldalról. Ezek a szerint viseljék magukat, hogy a kácsák eluszszanak előlük, de föl ne rebbenjenek, hanem szép csöndesen a lőrekeszhez közeledjenek. Azért ha szükségesnek látják, hébehóba köhintsenek egyet. Midőn a lőrekeszhez mintegy 1 — 200 lépésnyire közeledtek, megállanak, és várják az eredményt. Ha valamely vizén sok szárnyas vad tartózkodik, télen át, midőn az be van fagyva, lékeket szoktak vágni, hová aztán a kacsák, kivált ha a vadász csalkacsát is alkalmaz, néha csapatostól szoktak szállani, s egy lövéssel néha többet is lehet ejteni. A csalkacsa mindig nőstény, s lehet házi is; de jobb e czélra a szárnyazott és sebeiből kigyógyított vadkacsa, mely lábánál fogva zsinegre kötve bocsáttatik el. A lőrekeszt a vetések, tarlók szélein is szoktuk alkalVadászat mestere. 9
