Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A vadkácsa és lúd

120 s mindig a harmadik személyben, ilynemű szakadozott monologban szokott emlékezni a vendégelőtt: «ő» legszebb madár a réten! ő vigyáz magára! ő fehér mint a hó! ő tiszta! ő ragyogó mint a nap! őt a sas se meri bántani!» az «ő» nála kizárólag kolcsagot jelent. Szép tollait tőben összekötvén, egy átfúrt vastag nádcsőbe rázza, s a madár hátán se maradnak sértetlenebb, épebb állapotban, mint ezen a pákász által kigondolt egyszerű tokban. Általában a pákász fölötte leleményes szükségei kielégítésében, miben senki segítségére nem szorul. Mindent a természettől saját tapasztalása után tanult; igen kevésre van szüksége, hogy megélhessen, s a mint látni fogjuk, az egyszerű rendkívül szurtos rossz öltözéket, mi rajta van, kivéve, mindene a rétből kerül ki. Kitartása bámulatos, daczol az időjárás minden viszontagságaival; éhen szomjan, tetőtől talpig lucskosan- fázik és sül eleget, vadludak vagy kolcsagok utáni lestében egész napokon át hasant elfekszik, nem érve be azzal, hogy egy-két vadra lőhet, hanem kidőlt szemekkel azon pillanatot lesvén ki, midőn egy lövésre vagy mint ő mondja, egy töltéssel legalább három libát s vagy tiz ruczát ejthet el. Fönnállva csónakjában azt egész napon át hajtja a réten ernyedetlenül. Fegyverengedélyét, ha szert tehet rá, nagyobbra becsüli két lónál; a lőpornál kedvesebb ajándékot, a szolgabírónál nagyobb urat nem ismer; vendégszerető s emberséget is tud, mert urak előtt kalapját leveszi s ha őket kunyhójában késsel vagy kanállal kínálja, ezt előbb nagy ildommal gatyaszára rojtjához törli, bár vagy tizennégy nap óta nem vett tisztát — s felső ruhája oly szurtos, mint bármely czigányé! Mi a vizi vadászat idényét illeti, ez, mint fönnebb említém, már kora tavaszszal, vagy inkább még a tél végével kezdődik. Java vadászatnak azonban csak akkor van igazán ideje, midőn a rét jege tökéletesen fölengedt s csó-