Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

Előszó az első kiadáshoz

11 És e tekintetben irodalmunk merőben hiányos, mert ritkán találkozik oly egyén, ki a vadászat gyakorlatának titkaival ismeretes legyen, s egyszersmind helyes irálylyal, sőt értelmes magyarázó tehetséggel is birjon, a ki pedig történetesen birna is e tulajdonokkal, egy vagy más tekintetből nem nyul tollhoz, hogy ismereteit közzé tegye. A németek tömérdeket irtak e tárgyról, mindamellett nem óhajtom, hogy a mi sportirodalmunk az övékéhez hasonló természetű legyen. Annyi a fölösleges üres szalma az ő vadásztam könyveikben, hogy belőle az értékes széna kiválogatását alig tarthatni érdemesnek. Mint mindenütt, úgy itt is téveg (labyrinth) támad az apróságig menő pókszálas szabályok szövevényes rendszeréből, mely a helyett, hogy fölvilágosítaná, még inkább zavarja a fölfogás tehetségét; — rendesen nagy szabatossággal czirkalmazza ki a parányibb, jelentéktelenebb részletet, s a lényegesebb dolog gyakorlati oldalát elhanyagolja. Leirja a vadnak minden legkisebb tagját, külön műszót ad annak is, a minek tulajdonképen, — mivel nem külön fogalom — erre szüksége nincs, azonban arról, hogy hát mi módon kell e vadat meg is fogni, csak igen kevés gyakorlati utmutatást ad. Ennyi pedantériát a vadászat elméletében nem kívánok a magyar embertől. Csak annyit kívánok, amennyi arra szükséges, hogy gyakorlatilag jobb vadászok legyünk, vagyis, a vadat nemcsak keresni, föltalálni, de lőni is tudjuk, s azután megengedem akármely nemzetnek, hogy ő nálunknál nagyobb vad tudós legyen. Mindamellett elismerem, hogy sok helyes elmélet is van elszórva rengeteg tankönyvekben, s hogy ezeket magam is forgattam, különösen azokat, melyek világos és egyenes gyakorlatiságukkal dicséretes kivételt képeznek a többi közül.