Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A vadkácsa és lúd

118 állatról úgy van meggyőződve, hogy az Isten nem teremtette ételnek, miért is «féreg»-nek nevezi s nagy méreggel hányja ki a fogóból. Mindennemű vizi vad után leselkedik, s ha nincs neki lőfegyvere, csapófát és tőrt vet neki; a vadludak, vadruczák, szárcsák s libuczok fészkeiből a friss tojást ezrével szedi, apró vadlibát fogdos, mely aztán a gazdasszony keze alatt megszelidül; kolcsag, vakvarju s vasgémtollat szedeget; megbizásból mindennemű vizi madarak tojásait gyűjtögeti a nemzeti muzeum s a kedvelők számára, bár semmikép nem tudja elgondolni, hogy az urak mit csinálnak ezen sok haszontalan tojás héjaival! Gyékényből csinos kaskát, s köpűket köt minden kigondolható használatra; nádból vészt, vétret ós varsát, vagy csikkaszt készít; hálót köt; nádat, gyékényt és sást vág s kévékbe gyűjt; a rétbe nyaralóra csapott szarvasmarhát, juhot, leginkább pedig sertést a porondokon őrzi, de csak úgy, hogy minden két-három hétben egyszer, s akkor is, ha épen eszébe jut, megnézi, hogy nincs-e több híja az idegen lábas jószágnak, mintsem maga is szeretné ? s ha van — hát «ő nem tehet róla». A pákász végre kis sajkájával fentartja a sárréti helységek közt a közlekedést éjjel és nappal, a vadásznak biztos kalauzul szolgál; utast és szegénylegényt vagy vásárra járó népet szállít, merre s a mint parancsolják. Végre az is megesik, hogy a lopott jószágra oly «gazt talál vetni», hogy az országnak minden hatósága se tud ráakadni. No de ha biró uram az ilyen sport-ról szelet kap, a szegény pákászt a városban lakásra szorítják, mitől ő aztán jobban irtózik, mint a haláltól, mindenesetre jobban, mint a ráktól! A pákász ép oly ősegyszerű, vadregényes és szilaj életet él a lápok közepette, mint a texasi a prairieken, vagy a Rocky Mountains közelében letelepült squatter s backwoodman, kiknek életmódjáról Cooper Sealsfield s mások egész könyveket irtak, •