Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A sárszalonka

106 vinni, mert a szalonkát a tollával hasonló szinű harasztban nehéz megtalálni. A vizsla azonban legyen sötét színű, a fehér foltosokat a szalonkák messziről észreveszik és kikerülik a vadászt. Ha vizslával vadászunk erdei szalonkára, főleg ügyeljünk, hogy a vizsla messze ne távozzék tőlünk. Alkalmasabbak erre a cseh, mint az angol vizslák, mely utóbbiak rendesen messzebb keresnek. Ha az időjárás enyhe, a nap meleg, a szalonka igen bevár, néha még nehezen is verhető föl, kivált pedig azon esetben, ha pár napig nem háborgatták. A déli órákban leginkább, este és reggel kevésbbé, erős keleti széllel legkevésbbé várják be a vizslát. Ha nem nagyon voltak abajgatva, fölveretvén, s le nem lövetvén, kivált ha puska nem durrant utána (a sürü helyeken néha lehetetlen levén rá lőni), azon irányban, melyben elindult, nem messze ismét leszáll, azért csak azon irányban kell keresni. A kereső vadászat szaporább a lesnél, de mesterségesebb is; azonban nem kell addig hozzá fogni, míg a szalonkák mind meg nem érkeztek, s eleinte csak lesekre kell járni. Ha száraz a tavasz, akkor az alacsonyabb, ha nedves, esős, akkor a magasabb, szárazabb részletekben kell a szalonkát keresni. Keresés közben többször állapodjék meg a vadász, s engedje a kutyának köröskörül mivden bozótot kikutatni. Fiatal tanuló vizsla előtt, ha csak szerét ejtheti vagyis ha fölismeri a vadász, lőjje meg a szalonkát a földön ültében, ez által a vizsla a megállás törvényéhez még inkább ragaszkodni fog. Sürü magas vágásban az első kapás törvényét tartva, addig kell rá lőni a szalonkára, míg az a fák tetejéig ér, mert azontúl eltűnik szem elől. Tisztás helyen lehet tovább, vagyis addig ereszteni, míg előre egyenes irányt vesz.