Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A sárszalonka

102 biztos előpostája az erdei szalonkáknak, melyeknél sokkal kisebb, körülbelül akkora mint egy fenyves madár. Közönségesnek azért lehet nevezni, mert az egész föld kerekén és majd minden vidéken nagyszámmal előfordul. Vándormadár ő is, mely azonban gyakran csak Közép-Olaszországban telel ki, s egymagában vándorol — nem csapatosan, mint a vadlúd vagy daru. Márczius és augusztus végén vándorolnak. Sáros, ingoványos helyeken tartózkodik, de leginkább szeret oly posványokban, melyek marha által legázoltatnak. Költ áprilisban s 5—6 tojása zöldes szürke, barna petytyekkel. Mesterkéletlen fészke mocsáros réteken, száraz helyeken nyugszik, melyet miután a föld szinéhez igen hasonlít, fölötte nehéz föltalálni. Juliusban néha már felnőtt fiaira lehet bukkanni, melyeket lassú és nehézkes röptük miatt igen könnyű elejteni. Azért ha valaki kellően megítélni akarja ügyességét az oly vadásznak, ki azzal kérkedik, hogy ő bizonyos számú szalonkát lőtt, a nélkül, hogy közben hibázott volna, mindenekelőtt tudnia kell, mily időszakban lőtte azokat, és mily fajhoz tartoztak? mivel azt tudva, lehet csak helyes következtetést vonni állításából. A közönséges sárszalonka tavaszszal megérkezése első napjaiban, főleg rideg és szeles időben, nem igen vár be, és a mellett fölkelésekor sebesen röpül. Ez időszakban tehát gyakorlatlan vadászra nézve föfötte háladatlan munka e vadászat. Eendesen csak fáradt és átázott lábakat, — azonfölül keveset vagy épen semmit sem hoz haza. Régi szabály, hogy a kezdő engedje a szalonkát egy darabig szállni, mivel egy ideig ide s tova kóvályog, azután pedig egyenesen repül, s így hasonlíthatlanul könnyebben található. A legkisebb fajú, úgynevezett némák vadászatánál