Cserszilvásy Ákos: A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Budapest, 1896. / Sz.Zs. 1472

A sárszalonka

A sárszalonka Az okok, melyeknél fogva a sárszalonkára a vadászatkedvelők épen nem, némelyek csak hébe-hóba, és csak kevesen vadásznak igazi szenvedélylyel, többfélék. Az első és legfontosabb ok az, hogy elejtése e szárnyasoknak nagy nehézséggel jár mivelhogy ahoz szokatlanul nagyobb ügyességgell kell birni a röptében lövésben annyira, hogy azoknak, kik hosszú czélzáshoz vannak szokva, egyáltalában nem sikerül. A második ok talán e szárnyas csekély értékében fekszik, tekintve őt mint sültet. Harmadszor, le kell mondani minden kényelemről; mivel nemcsak hogy elfárad az ember mellette, hanem még át is ázik, vagy legalább összesárosodik. Csak egyes esetben lehet néha száraz lábbal sárszalonkázni, p. o. őszszel, a lecsapolt halas-tavak partjainál, kevésbbé nedves réteken; rendesen pedig mélyen be kell menni a mocsárba, ha valamire akar menni a vadász. Ehhez jó vízhatlan csizma szükséges, mely véleményem szerint a legjobb lábbeli; ép, erős vadászok, kiket az ég a nélkül is minden szaggatás és köszvénytől megőriz, nem félthetik egészségüket egy múlékony megázástól. Különben cselekedjék mindenki tetszése szerint; az egyik csizmákban jelen meg, s azután huz föl szárharisnyát; a másik szárharisnyában jő, és később csizmákkal cseréli föl; a harmadik egy egész mocsár-ruhatárt vitet maga után; a ne-