Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

V. Christiania

90 össze, nem ölnek czéltalanui hanem fegyvereiket, bátorságukat hódítás, rendesebb háborúskodásban mérik össze az ellenséggel, vezetőik bizonyos királyi hatalmat bírnak, «Jarl» vagy «tengeri király» a nevük; tél idején még a kereskedelemmel is foglalkoznak; még később oly tekintélyes hajóhadakkal keresik fel nem csak szomszédjaikat, de majdnem egész Európát, tartományokat hódítanak, megszállnak bizonyos vidékeket, számos királyaik mindinkább egy közös főkirály uralma alá kerülnek. Három századon át a vikingiek voltak északon azok, a mik délkeleten a mi őseink a különbség csak abban állott, hogy inkább tengeri háborút folytattak, míg a mi elődeink paripáikon száguldozták be a szárazföldet. A vikingiek elesett hőseiket, vezéreiket, királyaikat rendesen hajóstul, fegyverzettel, drágaságokkal egyetemben temették el s a Skandináviában található sok ilyen óriási sírdomb még ezer év után is emléke ez ősi idő szokásainak. De daczára a temérdek érdekes régiségi leletnek, melyet az ásó a földből napvilágra hozott, hogy összehasonlításuk, rendszerezésük alapián e romladozó maradványok fényesítsék be a nemzetek és az emberiség hajdankorát, épen a vikingi hajók formája, felszerelése felől, — egy nevezetes időszak nevezetes tényezőjéről — közelebbi tudomásunk alig volt más, mint az a silány rajz, melyei Bayeux-ben (Normandiában) egy kárpit darab megőrzött. Találtak ugyan egyes nagy sírdombok feltárásánál egyes maradványokat, mint 1832-ben Bőrre-nél a Christianifjord közelében, 1833 ben Ultunanál Upsala déli részén (Svéczia) majd Nydam-nál Jütland déli partján 1863-ban, mely hajók ;o—80 láb hosszúságnak lehettek, majd TuNE-nél Smaalene-ben 1867-ben, mely meglehetős jó állapotban volt ugyan még, de egyes részei mégis hiányoztak, mindezek bizonyos fogalmat nyújtottak