Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

IV. Trollhättan, zuhatagjai és a Gőta csatorna

8o szerint készült mint a czége és a varsa, csakhogy nem hálóból vagy vesszőből fonott, hanem léczekből és deszkából van összecsinálva. Ennek is van jókora kamrája, melynek felső oldalát párhuzamos léczezés teszi, hogy a víz átfolyhasson rajta, előrésze is léczezett, de a közepén négyszögletű jókora nyílás van, melynek szájáról befelé a kamrába tölcsérformán vékony léczek nyúlnak, két oldalt pedig, a tölcsérszerűség folytatását, szintén léczekből szegeit keskenyközű szárnyak képezik olyformán mint a mi szárnyas varsáinknál. A kamra végre deszkával van födve középen ajtócskával. Midőn lógásra készen áll, a felső gátot kissé kinyitják, hogy a víz erős zubogással a kamrán is és annak száján vízesésként robogjon ki. A lazacz, szokása szerint, ivás idején főleg, igen szereti magát feldobni zuhatagokba vagy vízesésekbe a folyás vagy esés irányával szemközt, itt tehát a kamrába kerül s onnét többé ki utat nem talál. Innen-onnan estefelé lett, búcsuznunk kellett e gyönyörű helytől s V29 órakor vasúti állomáson vártuk már a gőzparipát, mely norvég földre íog vinni. Utolsó trollháttani emlékünk, egy mulatságos kis tévedés, mely jóízű nevetésre fakasztott. Feltűnt ugyanis itt időzésünk egész tartama alatt a vendéglő szolgaszemélyzetének végtelen figyelme és kézsége irányunkban, a mi annál is inkább szemet szűrt, mert ilyen világforgalmi helyen, mint Trollháttan, hol valósággal ezerenkint fordulnak meg a minden nemzetiségű utasok, azt a túlságos szolgálatkészséget és majdnem kellemetlen alázatosságot rendszerint nem lehet találni. Mégis folyton üldöztek a figyelmességgel. Hol a portás keresett, nem-e akarunk sétakocsizást tenni vagy egy vezetőre nincs-e szükségünk? majd a szobapinczér kopogtatott, meg vagyunk-e elégedve szállásunkkal ? aztán meg az ételhordó jött, mikor akarunk étkezni? mit főzessen? s végre — ekkor már meg voltunk