Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431
IV. Trollhättan, zuhatagjai és a Gőta csatorna
67 nomádság vadász és halász életének kialvását jelentő mezőgazdaság, majd az ennek nyomában íakadt kereskedelem és ipar kőről mozgott az ember létkérdése. És mozog ma is. Minél több lett az ember, annál több értéke lőn a fekvőbirtoknak s annál intensivebb fejlődése a kereskedésnek, közlekedésnek. Jobban és jobban előtérbe lépett a kihasználatlan területek hasznosítása és a termények forgalmának könnyítése, a szállítás gyorsítása és olcsóbbá tétele. A technikai téren történt haladás szemlátomást minden vonalon érvényesíti jótékonyságát. A hol víz kell, oda vizet vezetnek, a hol föld kell, onnét a vizet elvezetik, völgyet áthidalnak, hegyet átfúrnak a munka szünet nélkül folyik. A forgalmi eszközök hatalmas tökéletesbedésével a távolság kérdése mindinkább veszt arányaiból, egy azonban mai napig áll, hogy a közlekedésnek a legolcsóbb és mégis elég gyors közvetítői a hajók, a víznek és szélnek ingyenes mozgató erejével. Ez a múltban is, ma is hatalmat képviselt s az emberi telepedést is mintegy vizek partjára kényszerítette. A vízi utak hiányát érzők pedig mesterséges módon nyúltak a dolgok mostoha rendjébe. így keletkeztek a hydrotechnikának művei, melyek nem egyszer fényes tanúbizonyságai az emberi értelem merészségének, a tudomány erejének, mely a természet leküzdhetlennek látszó akadályaival szemben is győztesen harczolt. Már az ókorban is meg volt a harcz. Tudjuk, hogy a régi Egyptomban mily hatalmas csatornák léteztek (a Suezi csatorna alapgondolata is tőlük való); tudjuk, hogy a khinaiaknál és indusoknál a csatorna-építés a fejlettség fokán állott; ismerjük Nagy Károly merész tervét, ki a Dunát a Majnával s így a Rajnával, tehát az Északi tengert a Fekete tengerrel akarta összekötni. Azóta persze nemcsak merész tervek keletkeztek, de meg is valósultak, 5*