Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

IV. Trollhättan, zuhatagjai és a Gőta csatorna

62 pressio következtében okozzák a sok helyt szinte közmon­dásos esőzéseket. A Svédföld vízrendszerét szembe állítva Norvégia vizei­vel, látni fogjuk, hogy sajátossága épp úgy e földség sajá­tosságának megfelelő, mint következménye a szomszéd Norvégia különleges meteorologiai és földalkati, vízrajzi viszonyainak. Norvégia vizesései leggyakrabban tekintélyes magasból omlanak alá, nem igen szélesek, vizbőségük a hőmennyiség­től és a depressiótói függvén, a kisebb esések időszakosak, a vízlefolyás a fjordokkal tagolt partképződés következtében az egész földségnek mintegy feltoltsága s az inkább szélesebb hasadékok, mint völgyek folytán megszorított vagyis rövid, rohanó folyókban jelentkező, melyek majdnem kivétel nél­kül a fjordok legvégső benyulásába ömlenek s mintegy a szárazföld felől azok bekezdői. Svédhonban a földkéreg lejtős, fokozatos, lépcsőzetes, ellankásodó és sik voltánál fogva a tavak nagy száma, a vizesések inkább alacsony, de széles, sorozatos előfordulása — a kinem fejlődött folyam­rendszer ismertetői — jellemzők. Norvégia hőmennyisége és depressiója táplálja a svéd folyók tekintélyes számát, melyek ennek megfelelőleg jobbadán mind nyugatról kelet­nek folynak s a Keletitengerbe szakadnak, folyásuk közben lépten-nyomon tavakká szélesedve s számos zuhogót vagy vizesést is képezve. Ha a vízeséseket közelebbről vizsgáljuk, két félét külön­böztethetünk meg, ú. m. közvetlen és közvetett esésűt. Az első valamely vízmennyiségnek eredetétől közel, a második annak eredetétől tekintélyes távolban történő lezuhanása valamely sziklapárkányról, miután már hosszabb folyása köz­ben más vizekkel is egyesült. Előbbiek rendszerint nem oly vizbők és erősek mint utóbbiak, a dolog természetéből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom