Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

Bekezdő

7 vándormadarak százai közt, annyi sok sok órát, napot, hetet, hónapot töltöttem: ezeket követhetni? szemtől-szembe állani velük otthonjuk táján, családi tűzhelyük, fészkük közelében? ha megközelíthetném hazájukat s csak egy parányival többet megtudhatnék róluk, mint á mit eddig róluk tudunk?! Az «Öreg-fokon» támadtak bennem e kérdések, itt is érlelődött meg bennem a gondolat, hogy felkészüljek a magas északra. BREHM leírásai, HERMAN OTTÓ elbeszélései csak még jobban szították bennem a vágyakozás melegét s a koczkát el is döntötték. Alig végeztünk a Il-ik nemzetközi ornithologiai Congressussal, 1891. év jun. 4-én útnak indultam Norvégia legészakibb vidékeire. Feleségem kisért és osztotta meg velem a munkát, fáradalmat és gyönyört. E kis műben akarok utamról beszámolni. S ha figyelmet szenteltem a szorosan czélomon kívül eső tárgyaknak is, azt megokolva látom nem csak abban, hogy eredeti útleirásokban irodalmunk nem túlságos gazdag, de abban is, hogy épen Norvégiával eddig keveset foglalkoztunk s róla ismereteink nem csak hézagosak, de nagy részben hamisak is.* Pedig ez az ország és népe igazán megérdemli a figyelmet. Szemem előtt a való, az igazság lebegett s nem az érdek, mely épen csak a mult évben egy magyar utazót oda ragadt.** hogy németül írt útirajzában Tromsö és Hammerfest közt jegesmedve-párt lásson és a lappokat ag eszkimókkal azonosoknak tartsa. Es fejemben forgott az ó-északi irodalom egyik legrégibb és legnevezetesebb termékének, a Kongs-skugg-sio (Király * Midőn HERMAN OTTÓ könyve : «A^ északi madárhegyek tájáról» megjelent, .munkám már sajtókészen volt. ** LUDWIG LENKEI: Nach dem Nordcap. — Fünfkirchen 1892. 58, 42. lap.