Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

IV. Trollhättan, zuhatagjai és a Gőta csatorna

5« míg egy ponton különösen valóságos zuhogót. Ezek képezik a hires vízeséseket; elnevezésük szerint legészakabbra van a 7 méter magas «Gullö Fallen», a két Gullöesés, délnek haladva következik ezután egy kis sziget által megosztva a Toppö fallet {2-ik kép és Tjuf fallet, előbbi a legmagasabb és legszebb, 13 méter esésű, majd a Stampes trönisfallét 2p méter magas, mely után tószerűleg szélesedik a folyás s a Hojumsvarpot alkotja, ennek megszűkült alsó részén a 7"3 méter magas H

elfvetes/

allen esései vannak; ismét tószerü kiszélesedés következik, az Ohden Alan, mely a Flottbergs Strammen zubogó összeszorulása után ismét jobban-jobban tágul s Akersvassnál éri el legnagyobb terjedelmét. Érdekes lesz, mielőtt részletesebben időznénk e vízeséseknél, egy pillantást vetni földünk és nevezetesen Skandinávia számtalan vízeséseinek legnevezetesebbjeire, mert ez összehasonlítás után fogjuk csak igazában látni, micsoda jelentőség jut a trollháttaniaknak. S ha a vizesések megítélésénél figyelmet fordítunk Skandinávia oro-hydrographiájára, hát csak szélesebb alapot adunk vizsgálódásainknak, mert tény az, hogy a föld kérgének alakulata nagy befolyással van az állóvizek képződésére épp úgy, mint a folyóvizek irányára, a folyamrendszerek alakulatára, a vizesések, zuhatagok létesülésére, amint viszont a vizek bomlasztó ereje szemmelláthatóan is hatást gyakorolt és gyakorol észrevétlenül folyton - folyvást a földkéreg alakjának változására. A skandináv félsziget sajátos geologiai alkata, a hatalmas norvég hegytömegek és óriási fensikok, repedések, hasadékok, ősi gránit, gneis, quarzit, dolomit, csillám- és agyagpala és mészkő kőzetei, a svéd medencze, oly képét adják e földségnek, melyet a hires svéd kartographa Forsell találóan a viharos tenger egy hullámjához hasonlított, mely