Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

III. Svéd földön

48 honon keresztül a Keleti tengerrel, míg délnek Dániával, északnak Christianiával, nyugatnak pedig az Északi tengerrel. Természetesen mi is megnéztük a kikötőt s elgyönyörködtünk a Götaelven rajzó temérdek kis hajón, a dagadó vitorlákkal siető árboczosokon és a zakatoló gőzösök sokféleségén. Az erős szél, mely végig söpörte a vizet, csak élénkítette a képet s megadta annak az igazi mozgalmas jelleget. A rakodás mindenfelé folyt, különösen gyapot roppant nagy csomagokban hevert a parton, valósággal egész utczákat alkotva. A lósirály — Larus canus — félszeliden röpködött a hajók között s az első három ezüstös sirály — Larusargentatus — is köszöntött. Megkapták figyelmemet a kikötő körül lévő kertek fáin a szarkafészkek, melyek legalább is még egyszer oly nagyok voltak, mint a mieink s ott állottak a város leglármásabb, legélénkebb forgalmú részén, a házak közt. A kikötőből kőlépcsőn felhágtunk a hatalmas gneiszsziklákból álló Stora Otter-Hälleber°etre. melynek tetejéről messze kilátás esik a környékre, a kikötőre, a hegyet körülölelő város épülettömegére, a csatornákra és fásításokra. A vidék meglehetős komor a sok kopár gneiszhegylánczolatok szürkeségétől, de bizonyos tekintetben pittoresk is, a sok zöldellő ültetvénytől, kertektől, melyek némileg enyhítik a benyomást. Visszafelé a tüzérlaktanyának jöttünk s elnéztük az. éppen három szakaszban felvonuló csapatot. Egyenruházatjuk fekete szürke dolmányszabású kabát, huszárosán szűk hasonló szinű nadrág sárga sujtással és széles nadrágsávval, teljesen a mi huszárcsizmáinkkal egyező sarkantyús csizma, franczia sapka, széles sárgaszíjjú tölténytartó a vállon keresztül ugyanily szinű kardkötő. A rangfokozatot épp úgy mint nálunk csillagok jelzik, csakhogy nem egymás fölött, hanem egymás mellett