Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

III. Svéd földön

44 azért még sem oly kiadó. Hatalmas főzelékjeink a káposzta, répa, tök számos elkészítési módjukkal együtt, sokféle sültjeink, s nehéz, tápláló fogásaink, ismeretlenek itt. Az első étkezések északon mindig sokféleségükkel lepnek meg, de e sokféleségben azután nincs sok változás, majdnem mindig ugyanez az ételrend s az egyes ételeknek ugyan egyforma a készítési módja. Temérdek apró-cseprő étvágy gerjesztő falat, de kevés valóságos főétel. A nagyobb városok elsőrangú vendéglőiben ugyan már a franczia konyha is többé-kevésbé tért hódított, de a kisebb vendéglőkben, hol a nemzeti szokásokat a konyha is megtartotta, úgy a magánházakban, főleg a közepes sorsuaknál, igen kevés kivétellel egyöntetű az étkezés. S ez a sajátságos északi konyha középeurópai embernek nem talál ízlésére, különösen akkor, ha többször kell vele élni, mert hamar megunja. A reggeli tea vagy kávé hozzá valami hideg felszelt, • Smörbröd» azaz vajas kenyérszeletek vagy sajt, szokásban van a villásreggeli is, hol szintén efféle hideg felszeltek, sonka vajas kenyér és sör szerepel. Az ebéd rendesen i órakor vagy később, gyakran 3 órakor van; itt találjuk, úgy magányosoknál, mint vendéglőben a «

Smorgasbord»-ot és a « Brännvinsbordot», egy kis felterített asztalon mindenféle étvágy gerjesztő falatot, mint füstölt rénszarvashust, sonkát, lazaczot, kaviárt, kalbászféléket, tengeri rákot, sardinát, heringet, salátát, «Kncickebröd»-et, durva rozslisztből sült kenyérfélét, csípős Gammal-ost vagy a Kunimin-ostédeses köményes sajtot stb. s a Bránnvinsbordon többféle szeszes italt. Ebéd előtt a vendégek legelőbb is ez asztalkák köré csoportosulnak s állva vesznek a harapnivalókból csak azután ülnek asztalhoz. Délután valamelyes ozsonna is járja, melyet Dániában «Sexa»-nok hivnak, ez