Chernel István: Utazás Norvégia végvidékére, 57 eredeti képpel / Budapest, Franklin, 1893. / Sz.Zs. 1431

XVII. Az utolsó világitó torony

420 desebbet, azután a vízesésként tengerbe zuhanó Sira folyó torkolata mellett bejárunk a szép sziklaalakzatokban gazdag Flekkefjordba. Egyik sziklasziget a másik mögött marad el

r kopár hegykupok változnak ritkás, majd sürübb erdőséggel,, bezöldült oldalakkal. A hol a völgyekben vagy a hegyek repedései közt csak egy maroknyi használható föld van, oda ember telepedett, gabnát vetett bele, már sárgul is. A házikók egyesével, mint a fecskefészkek, sokszor szédítő magasból kandikálnak alá, szinte reményleni szeretjük, hogy jól oda vannak tapasztva s nem buknak a mélységbe. A vetés 56. kcp. — Flekkcíjord város — Fényképfelvételein után rajzolta Hary Gyula. közvetlen mellettük silánykodik, sokszor alig akkora kiterjedésben mint egy kis szoba, az is képzelhető kacskaringós óssze-vissza tördelt szélű szabálytalan alakban. A fjord egyik zsákszerű öblében mosolyog az idyllikus Flekkefjord városka (56-ik kép), parányi kedves kis fészek; a kikötőjében horgonyzó nagy három árbóczos szinte otrombának, aránytalannak tűnik föl. Néhány perez múlva, alig hogy megcsillapodtunk, már megint tovább siet velünk a Sirius s neki fordul a Listei-fjordon át a szabad tengernek. A különben egész nap borult eget Flekkefjordnál átsza-